A legtöbben csak elszenvedik Murphy egyes törvényeit, és nem látják bennük a lehetőséget, nem tudják kiaknázni azokat.

Ma egy fontos hívást vártam 12:30-kor. De a hívás késett. Már felmerült bennem a gyanú, hogy nem is fog megcsörrenni a telefon. Légüres térben ültem, úgy gondoltam, nincs értelme belekezdeni semmibe, mert azért mégiscsak valószínű, hogy felhívnak, és akkor félbe kell hagynom, amibe közben belevágtam.

De nem történt semmi. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek WC-re, hiszen ez a körülmény – Murphy törvénykönyvének szelleme és betűje szerint – jelentősen megnöveli az esélyét, hogy megérkezzen a hívás. De a komplett műveletet sikerült zavartalanul lebonyolítanom.

Sok kezdő jogalkalmazó ezen a ponton adja fel, és átadja magát a tehetetlen kiszolgáltatottság mardosó érzésének. Ezzel szemben én rövid gondolkodás után egy kisebb marék száraz, pirított kenyérkockát dobtam a számba. Ahogy egyet fordítottam rajtuk a nyelvemmel, és az újrahasznosított pékáru a környezetéből minden folyadékot elvonva beszédképtelenné tett, végre megszólalt a telefonom.