Nemrég elköltöztünk. Vonakodó nomádokként igénybe vettünk olyan szolgáltatásokat, amik fizikailag kötődtek az előző lakáshoz. Ezeket el kellett költöztetnünk. Itt mindennek a vezetékes telefon az alapja. Néhány hivatalos ügy intézésekor kifejezetten a fix telefon számlájának látványa nyugtatja meg az ügyintézőt, de azért is szükség van rá, mert sok lakásból (beltérből) nem lehet érdemben mobiltelefonálni, mert (nem úgy, mint Magyarországon) nem elég a rézdrót az ADSL-hez, és mert a kábeltévé se hajlandó megmukkanni, ha nincs élő vezetékes telefon a lakásban.
Tehát mindent a vezetékes telefonnal kell kezdeni. Felhívtuk a BT-t (British Telecom), hogy elköltözünk, és szeretnénk a vonalunkat magunkkal vinni. Azt mondták, hogy ezt 14 nappal előre kellett volna bejelentenünk, de mindegy, akkor elkezdik intézni. Várni kell pár napot, míg beindul a folyamat a korábbi címen való leállítással. Aztán adtak egy időpontot bő két héttel későbbre, hogy akkor jönnek elintézni a dolgot.
A folyamat elindulásáról értesítették az O2-t, a szélessávú internet szolgáltatónkat is. Ugyanis ez utóbbi cég sms-ben jelezte, hogy hallja ám, hogy felmondtuk a szerződésünket a BT-vel. És ha már ez a helyzet, akkor számoljunk vele, hogy a mi kapcsolatunknak is befellegzett, úgyhogy tegyük meg a szükséges intézkedéseket, a különböző kedvezményeinket pedig felejtsük el.
Erre felhívtuk őket, hogy a helyzet ennél árnyaltabb: mi elköltöztünk, és az ő szolgáltatásukat is szeretnénk tovább használni, de ehhez először a BT vonalunkat kell átkötni. Ezt olyannyira megértették, hogy a telefonra és netre együtt jobb ajánlatot tettek, mintha a BT-t is belekeverjük a dologba, ráadásul ők gyakorlatilag azonnal tudnak jönni. Mondom, rendben, akkor szerződünk velük, a BT-nél pedig elvarrom a szálakat. Ennek nagyon megörültek, és nézték is naptárat. A gyakorlatilag azonnal egy héttel későbbre esett, mint amit a BT ígért. Úgy döntöttünk, hogy az árra koncentrálunk, ráadásul így egyben lesz elintézve, úgy meg kétszer kéne várni, ezért nem a picsába küldtem őket, hanem rezignált igent mondtam.
Fel is hívtam a BT-t, hogy lemondjam a költöztetést, és egyáltalán a szolgáltatást. Így már nekik is eszükbe jutott, hogy ők is tudnának még lejjebb menni az árral. Ezen a ponton viszont nekem jutott eszembe az, hogy legyen ez az utolsó, hogy telefonálnom kellett. Megköszöntem az eddigi együttműködést, és megerősítettem, hogy lemondom a telefonvonalat.
Pár pillanat múlva jött is az sms-s az O2-tól, hogy mit hallottak a BT-től: lemondjuk a szolgáltatást. Ebben az esetben… és jött a múltkori. Ezt megpróbáltuk viccként értelmezni, és úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a gépeket és automatizmusokat működni, és szépen kivárjuk, amíg kijönnek a beígért „mérnökök”. (Itt ugyanis így hívják azokat a szakembereket, akik lyukat ütnek a falon, és beletuszkolnak egy kábelt). Ezt a tervünket azzal húzták keresztül, hogy újra jelentkeztek: adjuk le végre a routert, mert az az övék. Megint fel kellett hívni őket, hogy csodálkozzanak rá az összes rendelkezésükre álló információra egy lépés távolságból, és haladjunk most már a józan ész szerint – már csak azért is, mert a tempó nem szédítő, van idő megérteni, hogy mi történik.
A nagy nap reggelén felhívtuk őket, hogy pontosan mikor is jönnek. Hamar kiderült, hogy egy biztos: nem ma. Ugyanis ez a dátum csak annyit jelent, hogy a mérnökök innentől kezdve foglalkoznak a korábbiaknál is komolyabban a gondolattal, hogy most már egyszer tényleg kijönnek. Majd sms-t fogunk kapni, hogy pontosan mikor. De az már biztos nem sokára lesz.
Ma egy hónapja költöztünk el, és a kábeltévét (aminek dögöljek meg, ha értem, mi köze a vezetékes telefonhoz) még csak most kezdjük majd intézni. Majd írok a kora őszi műsorokról.
