Ahogy költöztünk, a cipekedés közben két új szomszédunk is üdvözölt minket. Az egyik kedvesen, a másik – még ha biztos jó szándékkal is – kicsit úgy, ahogy a nevelőtiszt fordul a védencéhez. Miután megkérdezte, hogy kifelé vagy befelé költözünk, a nevünket tudakolta, és mivel úgy válaszoltunk, hogy éppen befelé költözünk, rögtön tudta, hogy akkor mi nem azok vagyunk, akik egy éve itt laknak, ezért meghívott minket egy bemutatkozó látogatásra abban a stílusban, amiről – a fenti részlettel kiegészítve – rögtön tudni lehet, hogy nem több vagy más, mint verbális szintű udvariassági megnyilvánulás.
Ugyanez a hölgy egy nappal később a tőle elvárt asszertivitással jelezte, hogy a mi autónknak nem az a helye, ahova éppen álltunk, hiszen az az övé. Éreztette, hogy egyelőre nincs nagy baj, csak jobb az ilyesmit a legelején tisztázni, mert később csak a nagyobb félreértés van mindig.
Egy harmadik szomszédunk is bekopogtatott aztán, szépen bemutatkozott, majd ránk erőltette azt az információt, hogy a feleségének a térde annyira nincs rendben, hogy már meg is kellett műteni, és jelenleg is komoly gondjai vannak a lépcsőzéssel. Apropó lépcső. Ezek ugye a mi cuccaink a lépcső alatt? Igen, azok. Apránként hordjuk ki őket a kukába, meg a charity shopba (Olyan bolt, ahova az ember a nem használt dolgait ingyen beadja, ők meg pénzért árulják, a bevétel pedig valamilyen jótékony célt szolgál). Igen, látja ő is, csak meg akarta erősíteni, hogy tűzvédelmi szempontból aggályos a dolog, ezért is lenne jó, ha mi is odafigyelnénk, nehogy baj legyen.
Ezzel egyébként teljesen egyetértek. Ha már egy lépcsőházban padlószőnyeg öleli körül a szintén padlószőnyeggel borított falépcsőt, ott már tényleg csak a plusz bajt okozza a bárszék, meg a kartondoboz, amikor végre kiüt a tűz.
Ezek után az ipse még elmondta, hogy a miénk fölötti kert az övé, és ő most nekilát ott tavaszi munkálatokat végezni, ami azzal fog járni, hogy adott esetben a látóterünkbe kerülhet groteszk sziluettje. És zajt is fog csapni – tettem hozzá egy kedves mosollyal, hogy érezze, számomra is kiemelt fontossággal bír a rendezett keretek között csordogáló közösségi élet, de még az ilyen túlkapások miatt sem haragszom. Aztán nekiálltam falat fúrni.