Amikor egyszer a sógorommal elautóztunk Franciaországba meg vissza úgy, hogy abba egy legalább harminchat órás nem alvást is sikerült belefoglalni, akkor hallucináltam Barkas nagyságú fekete macskákat az útra, meg fánál magasabb, masírozó vörös törpéket. De az attól is lehetett, hogy nem én vezettem, így nem tudtam tevékenyen elfoglalni magamat. Szerintem a sógorom is unatkozott, mert többször nekiállt elaludni.

Most, főleg a kis belga szakaszon erősen oda kellett figyelni, mert egy pár órás veszteglés után takarítatlan hóban kellett csapatni a sztrádán. Nem tartom magamat kiemelkedően tehetséges sofőrnek, de ez a rész kifejezetten feldobott. Mentem nyolcvannal, ahol a – felteszem, Európa szerte töketlenséggel vádolt – belgák harminc körül óvatoskodtak. Mivel a hó alatt érezhetően jég volt, figyelni kellett rá, hogy egyenesen tartsam a kormányt, illetve hagyjam megvezetni a jégbordák által, és ne ellenkezzek a természettel.

Sokára kerültem ágyba, és nem sok időre. Az angol szakaszon jött elő igazán a fáradtságom. A belső sávban hó, a másik kettőben szürke takony, a lámpáim a felvert mocsoktól egy-egy haldokló gyertya. Szomorúan konstatáltam, hogy egyre rosszabbul vezetek, noha korom ezt még nem indokolná. Állandóan fognom kellett a kormányt két kézzel, mert ha csak a szokásos módon, könyöklő ballal tartottam, mindig ki akartam táncolni a sávomból.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy a forgalom többi résztvevője is hasonló problémákkal küzd. Egyszerűen szarul volt megépítve az út, húzta, tépte a kormányt az ember kezéből a sok dőlés, egyenetlenség. Itt olyan is van, hogy a kanyarok meg vannak döntve, amennyire kell, csak nem abba az irányba. Mintha az lenne a cél, hogy felszálljunk.

Szóval az útviszonyok miatt itt sem jött szóba az elbóbiskolás, de azért egy kicsit most is sikerült hallucinálnom. Az ilyesmi inkább utólag szokott vicces lenni, de sajnos ezúttal mindössze néhány funkcionális, avagy biztonsági látomással lettem gazdagabb: rendőrökké és félreállított autókká egészítette ki az agyam az itt-ott látott foltokat, árnyékokat. Szépen elkerültem őket, és egyben megérkeztem.