Mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik elcsípnek egy párbeszédet, és ahelyett, hogy a maguk dolgával törődnének, kéretlenül bekapcsolódnak, tanácsot adnak, szakértenek. Ma én is ráléptem erre az útra.

Egy idős hölgy topogott az utca sarkán, a tábla alatt, ami azt mutatja, hogy a tömb hányas számtól hányas számig tart. Azt kérdezte az útjába kerülő úrtól, hogy merre van a kettes szám. A férfi mélyre merült az emlékei között, és ott azt a hibás tételt találta, hogy a hármas szám abban az irányban van, ami a tábla szerint nem abban az irányban és nem azon az oldalon kell, hogy legyen.

Felnéztem még egyszer a táblára, és elárultam a néninek, hogy merre érdemes indulnia ahhoz, hogy ne kelljen hatszázhat métert gyalogolnia a rossz irányba, majd ezeregyszázat a helyesbe.