A vezetéknevem egyúttal keresztnév is. Nem pontosan értem én sem, hogy miért, de gyűlölöm, ha keverik. Az emailben elkövetett visszaélések külön kategóriát képeznek. Ha külföldi keveri a két nevet, az tiszta sor: nem tudja, hogy nálunk előre jön a családnév, és hogy az email címben mi az alapértelmezett sorrend.

Ugyanis okkal gyaníthatja, hogy magyar létemre fordított logikát alkalmazok. Ezrek teszik ezt azok közül is, akik soha ebben a szenvedelmes életben nem váltanak levelet külföldivel. Őket – mivel az idegen ajkúakkal való érintkezés leggyakoribb nyelve az angol – angloidiótának nevezzük.

Közülük kerülnek ki azok is, akik a keresztnevemmel aláírt levelemre a „Kedves Vezetéknév,” formulával válaszolnak – gondosan ügyelve arra, hogy semmiképpen ne a magyarban használatos felkiáltójelet alkalmazzák, hanem az angolban szokásos vesszőt.

Eddigi életemben egyszer adódott csak elő, hogy egy szintén keresztnév vezetéknevű címzett meg így a válaszlevelében. Áradó örömmel viszonoztam a gesztusát. A második válaszlevelében sikerült eltalálnia a nevemet.