Úgy látom, Angliában kicsit más a helyzet a szabályokkal, mint nálunk. Mintha törekednének rá, hogy értelmesek, egyértelműek és betarthatók legyenek. 

Nálunk például – amúgy jogos – elvárás, hogy a közlekedők ismerjék az elsőbbségadás kötelező táblát. Angliában is gondolom, hogy az, de azért inkább biztosra mennek, és bele is írják a táblába, hogy mi a teendő, így aki első körben mackósajt értékesítési pontra asszociál, az se ront neki a fölérendelt úton közlekedő polgártársa oldalának. 

A megállni tilos táblát is alkalmazzák, de az elsőbbségadási kötelezettségre figyelmeztetőnél is jobban körüljárják a témát. Van a nálunk is ismert tábla, a velük jelölt szakaszokat pedig dupla vörös felfestéssel is megjelölik magán az aszfalton, a kiegészítő tábla pedig feltárja az összefüggést, és elárulja a konkrét teendőt: Ez egy vörös vonalas szakasz, tehát semmilyen körülmények között ne állj meg egyetlen pillanatra sem. 

A kedvencem a galambok etetését rossz ötletként beállító tábla, ami a tiltáson kívül két okot is felsorol, ami a legemocionálisabb állatbarátot is arra készteti, hogy józanul gondolja végig, hogy életszerű, értelmes tiltásról van-e szó. Tehát azért nem szabad etetni a galambokat, mert a fos egyrészt csúszik, másrészt betegségeket terjeszt. 

A tábla annyira jól működött azon a kis téren, ahol láttam, hogy tényleg nem volt összefosva a kövezet. Nem volt, aki összefossa. Ugyanis nem etették a galambokat, akiknek így nem volt okuk nagyobb létszámban képviseltetni magukat a helyszínen.