Tiszaváry Frigyes nyugalmazott irodalomtanár a tőle megszokott komótos eleganciával végezte délutáni sétáját a folyó partján végignyúló, fasorral szegélyezett sétányon, amikor a városba alig két órája, tehervonaton érkezett Blatt Elek a nála lévő téglával egyetlen csapásra agyonütötte. Ekkor – az egyik nyolcvanéves tölgy mögül – Flott Elemér ugrott elő, és gyakorlott mozdulatokkal nyúlt az áldozat hóna alá, hogy bűntársával együtt a kicsit hátrébb lévő bokrok mögé vonszolják az élettelen testet.
Ahogy ezzel megvoltak, késlekedés nélkül nekiálltak átkutatni Tiszaváry zsebeit. Blatt a jobb oldalon, Flott a bal oldalon keresgélt. Blatt egy pecsétgyűrűt talált az idős tanár gyűrűsujján, valamint egy bőr pénztárcát – benne hétezer forinttal és egy kis apróval – a külső zsebében. Flott egy patinás, Marvin márkájú karórára lelt az idős áldozat bal csuklóján.
A biztonság kedvéért mindegyikük a kezében tartotta zsákmányát, és szabad kezeik együttes erejével fordították a hasára Tiszaváryt. A feltűrődött zakó alól, a pantalló amúgy dísznek szánt farzsebéből egy papírlap sarka kandikált ki. Flott kigombolta a zsebet, Blatt elővette a papírt. Együtt kezdték olvasni a szöveget, amely így szólt:
Végrendelet
Alulírott Tiszaváry Frigyes józan ítélőképességem birtokában az alábbiak szerint végrendelkezem. Arany pecsétgyűrűmet és bőr pénztárcámat – a benne lévő hétezer-háromszáznégy forinttal együtt – Blatt Elekre, míg Marvin karórámat Flott Elemérre hagyom. Kérem, hogy a farzsebemben lévő, de mindezidáig meg nem talált névjegyen látható számon hívják fel, és a kialakult helyzetről tájékoztassák Dr. Steinmögel Bertalant.
Maradok tisztelettel, stb., stb. Tiszaváry Frigyes, dátum, aláírás.