Valami nem stimmel a személyes névmások körül. Én például tudom, hogy többet közülük nagy kezdőbetűvel kell írni, de tudatosan nem teszem. Álszent, mézes-mázas dolognak tartanám.

Számosságát tekintve így több hibát vétek, mint azok a gazemberek, akik következetesen azt írják, hogy „Én”, de fertelmes bűnük még így sem összemérhető az én kisszerű lázadásommal.

Ezek az emberek a világ középpontjában érzik magukat, minden jogosultságok origójában. Ezek az emberek sétálnak a sor elejére, ők hajolnak ki a merci ablakán, hogy mohó ujjaikkal felmarkolják a támogatást.

***

Kadarm célzásának hatására megnéztem a szótárban, és kiderült (számomra is), hogy a te, ti és ön szavakat egyszerűen kis betűvel kell írni.

Ez sajnos három szempontból is problémát jelent. Egyrészt a világ még jobban elkurvult mint gondoltam, másrészt én beugrottam neki, harmadrészt kiderült, hogy nem is lázadtam.