Az Amman - Damaszkusz buszjáraton egy Szíriában orvoslást hallgató jordán lány ellátott minket pár hasznos információval a szírek fővárosának élvezeti forrásaival kapcsolatban. Az éttermek közül a Haretna nevűt ajánlotta, mint olyat, ahol korrekt áron lehet igen finomat enni.

Az ajánlást elfogadtuk, és az utazás legcsodálatosabb, túlzás nélkül vallásos élményt nyújtó gasztronómiai tapasztalatával lettünk gazdagabbak. Arra számítva, hogy a többiek az utolsó pillanatban visszatartanak majd, fel akartam állni az asztalunk tetejére, hogy sírva-ordítva szavaljak el egy a helyszínen rögtönzendő költeményt a szír-magyar barátságról, mivel azonban a szintén a katartikus élmény eufórikus, de bénító hatása alatt álló utastársaim segítségére a jelek szerint nem számíthattam, végül magam álltam el a kínos helyzet ígéretével terhes szándékomtól.

Ezen a helyen – a nemzetközi hitelválság jelenlegi állása szerint – öt ember mintegy száz dollárnak megfelelő szír fontért egy-egy, kivétel nélkül hibátlan fogásokból (friss gyümölcslé, leves, főétel, gyümölcstál, vízipipa) álló, a halálos adag 71%-ára rúgó mennyiségű ételkölteményt fogyaszthat.