Ilosvai néni kilépett megbarnult kis lakásából, nehézkesen megfordult, és bezárta először a nagy, nyeles kulcsos zárat, aztán a hevederzárat, és végül a biztonságit. Csak ezután csoszogott a lépcső felé. Ott egy kicsit kifújta magát, és megkapaszkodott a korlátban. Fel kellett készülnie a lépcsőzésre. Nem várt sokáig, attól úgysem lesz jobb. A jobb lábával lépett egyet, a ballal pedig követte, majd megint a jobbal, a ballal pedig utána, és így tovább; kezét mindig eggyel lejjebb csúsztatta anélkül, hogy a korlát kifényesedett fáját egy pillanatra is elengedte volna. Ahogy lefelé lépkedett összeszorított fogakkal koncentrálva, hogy meg ne csússzon, megint azon kezdett el gondolkodni, egy elzárta-e a gázt a fazék alatt. Ez gyakran eszébe szokott jutni. Megpróbált visszaemlékezni, hogy pontosan miket és milyen sorrendben csinált elindulása előtt. Nem rémlett a mozdulat, hogy elzárta volna a gázt. Megállt. Egy kicsit erősebben markolta meg a korlátot. Bal lábát az előnyben lévő jobb mellé zárta. Újra megpróbált visszagondolni, és most úgy emlékezett, mintha mégiscsak elzárta volna. Persze. Hiszen mindig el szokta zárni. Csakhogy, éppen ezért lehet, hogy most nem arra emlékszik, nem az a kép elevenedett meg emlékezetében, hogy most, az imént elzárta, hanem a gáz elzárásának egy általános emléke, a sok elzárás együtt. Felsóhajtott. Felnézett a lépcsőforduló felé, de a törzsét nem mozdította, csak a fejét. – Laci fiam nagyon meg fog haragudni, ha valami bajt csinálok – gondolta. Mindig mondja, hogy annak a falvédőnek semmi keresnivalója a tűzhely mellett. Hát igaza is van – folytatta félhangosan az elmélkedést. Ahogy fia intő szavai eszébe jutottak, már szinte biztos volt benne, hogy vissza kell mennie. De hát mindig el szokta zárni; igaz, olyan is sokszor volt már, hogy visszament leellenőrizni, de még az ajtóból, nem pedig szinte a lépcsőfordulótól. Egyszerre sírni lett volna kedve. Alig tud mozogni, cserbenhagyja az emlékezete, megöregedett. A másik kezével is megfogta hát a korlátot, apró mozdulatokkal megfordult, és elindult fölfelé. Két lépcsőfokot ment úgy, hogy a jobb lábát tette előre, majd a balt utána, aztán megpihent, és megismételte a mozdulatsort. Mire felért a lépcsőn, nagyon kimerült. Ennyi erővel, és ennyi idő alatt már lent szokott lenni az utcán, és talán már ki is fújta volna magát egy kicsit. Elővette a kulcscsomóját, és kinyitotta először a biztonsági, utána a hevederzárat, majd azt, amelyiket a nyeles kulcs nyitja. Bement, és rögtön a konyha felé kanyarodott. A falvédőt lebegtette a fazék tetejét emelgető gőz. Ilosvai néni gyorsan elzárta a gázt, és leült a konyhában. Nem volt már kedve elmenni otthonról. Majd megkéri Lacit, hogy hozzon két zsemlét.
