Délután még volt a fejemben valami, egy lezárt partíció, amit nem tudtam olvasni, csak azt éreztem, hogy valami tennivaló van oda feljegyezve. De aztán ahogy hazafelé ballagtam, szinte észrevétlenül megkönnyebbültem, már nem nyomasztott a homályos körvonalú teher.

Tettem-vettem egy kicsit, bár ha őszinte akarok lenni, nem tudok elszámolni az eltelt idővel. Mindenesetre megéheztem. - Akkor csinálok egy lecsót, minek cifrázzam - gondoltam magamban. Ahogy a hagyma helyéhez léptem, rögtön hozzáférhetővé vált agyam elzárt rekesze. Az volt odaírva, hogy: vásárolni.

Kevés dolgot tudtam életemben olyan biztosan, mint azt, hogy én most semmilyen körülmények között nem fogok boltba menni. Úgyhogy megnéztem, mim van.

Fogtam a paprikát és a paradicsomot, felvagdaltam őket, meg hozzá egy kicsit a már megkezdett erőspaprikából. Közben jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy még egy komplett zsömlém is van, meg két tojásom és viszonylag sok tejem. Olajat csordítottam a lábosba, egyszerre beledobtam a paprikát (az erőssel együtt), meg a paradicsomot. Kicsit megemeltem a lángot, hogy kapja meg hirtelen, aztán újra lecsendesítettem, hadd fortyogjon magában. Kapott vegetát és kurkumát, majd észrevettem, hogy szójaszószom is van. Abból is öntöttem egy kicsit, és ahogy visszaraktam volna a helyére, egy hátul rejtőző édes-csípős chili szószra lettem figyelmes. Ebből is tettem bele bőven. Mostanra már kifejezetten jó illata lett, úgyhogy a túlvariálás hibáját elegánsan elkerülve összeforgattam, összerotyogtattam egy kicsit, és belecsaptam a két tojást. Megint elkevertem, lezártam a gázt, és visszatettem rá a fedőt egészen addig, amíg tálcára tettem az első pohár tejet meg a zsömlét, és tányért vettem elő. Tíz percig készült, és négy percet élt.