Talán kevésbé kontrasztosan, de nekünk, magyaroknak is ismerős jelenség, hogy a Todra szorosban lévő szállodánk tulajdonosa, akit osztatlan tisztelet övezett a helyiek körében, párhuzamosan Franciaországban volt pincér egy pizzériában. Az ott megkeresett pénz egy kisebb részéből megélt, amit meg félrerakott belőle, abból vett egy hotelnek való épületet, berendezte, személyzetet vett fel bele, és csodálatosan él belőle.

Egyfelől kellemes, természeténél fogva kedves és közvetlen ember volt, akivel jól el lehetett beszélgetni, másfelől viszont az első generációs tőkefelhalmozók küldetéstudatos, eltökélten célorinetált törekvése sugárzott opálosan a szeméből. És előbb-utóbb a szavaiból is.