A Lukács a kedvenc budapesti fürdőm. Kellemes, otthonos hangulata van. A Széchenyi annyira barátságos a világossárga, meg halványzöld csempéivel, mint egy óriásló-vágóhíd hátsó traktusa, amiből a nap végén slaggal csapatják ki a vért, meg a kisebb belsőszerv maradványokat. Viszont jó a szauna.
A Rudas dizájnja tetszik, de valahogy nem találom benne a helyem. A szauna egy egyszerű büdös szoba, ahol kicsit melegebb van a kellemesnél. Az itt megspórolt hőt a gőzbe vezették, ahol a nyitvatartási időn kívül valószínűleg a Széchenyiben levágott lovakból készült ételek odaégett maradványait borotválják le a bográcsok aljáról. A medencék hőfoka nekem - megintcsak szubjektíve - pont nem jó. A 36 fokos medence kicsit meleg ahhoz, hogy sokáig ücsörögjek benne, a 28-as, meg a 30-as egy kicsit kevés, a 42-esbe meg a legritkább esetben tudok az ép értelmem megbomlásának kockázata nélkül bemászni. Hacsak nem pont arra való a 28-as, hogy ezt előkészítse.
A Lukácsban viszont teljes értékű köröket tudok róni. A korrekt ügymenet szerint a gőzben kezdek, majd a 24 fokos medencében merülök el, és ott alaposan kihűlök. Innen átsétálok a 32 fokosba, ahol meglehetősen sok időt töltök. Amikor elérkezettnek látom az időt, átmegyek a 40 fokosba, és belemerülök. Ekkor katarzist élek át. Teljes testemben libabőrös leszek, pezseg a vérem, ahogy üt a "forró" víz. (Sok jobb sorsra érdemes fürdőző a 24-esből megy a 40-esbe, mert nem tudja, hogy az erősebben lehűlt test hirtelen felmelegítése nem olyan intenzív érzés, nem katartikus élmény). Itt nem sokat időzöm, hanem visszamegyek a 32 fokosba, ahol megintcsak relatíve sok időt töltök, hogy aztán újabb kört kezdjek a gőzben. Ez így megy párszor, majd az utolsó körnél figyelek rá, hogy a kiszállási pont a 40 fokos medence legyen.
Számomra az volt az alapállapot, ahogy a szocializmus idején (és a legutóbbi időkig) láthattam ezeket a fürdőket. A fehér, 10x10-es csempéknek és a penészes falaknak sajátos bája volt; én megszoktam, megszerettem. Nemrég a Lukácsot is felújították. Erősen tartottam tőle, hogy úgy elbánnak vele, mint a Széchenyivel, de szerencsére alapvetően nem lett igazam. A burkolatok barátságos színvilágot kaptak, még a rózsaszín fuga is sokkal jobban néz ki a barnás mozaik csempével, mint ahogy hangzik. Itt-ott slendrián a sarkok eldolgozása, stb, de ha nagyon nem akar szembesülni vele az ember, nem kell: nem tolakszik a szem elé.
Pár másik apróság rosszabbul esett. A gőzt gyakorlatilag elfelezték, és a felszabadított térbe kitettek három zuhanyrózsát. Ezekből pedig korábban volt kint vagy hat. Szerintem ott kitűnő helyen voltak. Jó, hogy vágtak egy kis átjárót a 32-es és a 40-es közé közvetlenül, de óriási veszteség, hogy a 40-es már csak 38 fokos. Elzárták a csapokat, amikből egyes medencékbe zubogott a víz. Az egyik hideg pont a 40-esbe csordogált. Biztos kiszámolta valaki, hogy az a víz úgyis lehűti a 40 fokost, akkor meg minek folyjon, és visszavették 38-ra. Csak ebben az egyenletben nincs katarzis.
