Chefchaouenben különösen hangulatos volt a medina. Na de az új városrész is. Elképesztően sok fiatal volt este is az utcákon, bár egy idő után eltűntek a lányok, és nem sokkal később tulajdonképpen mindenki.

Mivel a marokkói konyhát helyrehozhatatlanul meguntuk, kimentünk a medina falain kívülre, és valami más után néztünk. Így találtunk egy pizzériát, pontosabban valami tésztaféléket adó gyorséttermet. Úgy rémlik, hogy a pizza is elfogadható volt, de nem ez a legkedvesebb emlékem. Hanem a turmixok.

Egy nagyon kedves úrnál adtuk le a rendeléseinket, aki olyan feszült figyelemmel hallgatott minket, mintha egy világvége elhárítási akció kiemelten fontos, soha meg nem ismételhető részleteit hoztuk volna a tudomására. Minden elhangzott tételt azonnal továbbított az annak elkészítéséért felelős szakembernek. Alapvetően kétféle turmix volt: a narancs, és a tej alapú. Nem emlékszem már mindegyik gyümölcsre, de biztos, hogy volt banán, kiwi, és talán eper is. Számos kombinációt kipróbáltunk, figyelve arra, hogy a lehető legtöbbféle turmix legyen egyszerre az asztalunkon.

Az első kör után eszembe jutott, hogy tudnom kell, milyen a tej alapú kiwi. De a kedves úr azt mondta, hogy ezt a kombinációt speciel nem javasolja. Ráhagytam, és kértem valami mást. De aztán, ha lehet, még hevesebben gyötört a kíváncsiság, hogy milyen lehet a tejes kiwi turmix. Újra felvetettem. Megint az volt a válasz, hogy nem javasolja. Azt mondtam, hogy én ennek ellenére ki szeretném próbálni - a saját kockázatomra. Erre úgy érvelt, hogy higgyem el, hogy nem jó, de én hajthatatlan voltam. Odament hát a turmixok készítésére szakosodott kollégához, és ismertette vele a helyzetet. Az megnézett magának, majd megingathatatlan elszántsággal a szemében azt mondta a főnökének (persze én csak a metakommunikációját tudtam értelmezni: karba tette kezeit és hátralépett egyet a turmixgépektől), hogy ő ezt a turmixot semmilyen körülmények között nem hajlandó elkészíteni. Az étteremvezető sóhajtott egyet, majd azt mondta nekem, hogy higgyem el, hogy a kiwi tényleg nem jó tejjel.

Így történt, hogy az az emlékem erről a helyről, hogy kis híján gyomorrepedésig faltam magam különböző, de egytől egyig elképesztően finom turmixokból. Miközben ezeket a sorokat gépelem, egy teljesen elfogadható kiwis joghurtot kanalazgatok ugyan, mégis elhiszem, hogy igazuk volt.