Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyvében olvastam azt az egyébként bennem is bujkáló, illetve más összefüggéseiben homályosan megsejtett gondolatot, hogy az itthon legelismertebb íróink azért nem találnak értő olvasókra pl. Nyugat-Európában, mert írásaikban, a sorok között, annyi csak általunk tudott, és így kimondani feleslegesnek ítélt alapvetés bújik meg, hogy egy nem közöttünk felnőtt ember, mint érthetetlen, de jelentőség nélküli részletek fölött, elsiklik felettük.

Milan Kundera nem követte el ezt a hibát(?) A lét elviselhetetlen könnyűségében. A regény több, alaposan átgondolt és kifejetett síkja között úgy beszél a szocializmusról, mint aki nem akarja túlságosan mély, később esetleg egyre kétesebb sikerű magyarázatokért kiáltó ismeretekhez juttatni a világ e témakörben nem érintett tájain élő olvasót.