Marokkóban hétköznapi látvány, hogy a kősivatagban kisebb-nagyobb területek nagyjából méteres, de mindenképpen könnyen átmászható magasságú kő- vagy téglafallal vannak körülvéve. A falakon belül sokszor nincs semmi. Ez egyébként nem különbözik attól, ami a falakon kívül van.

Ez alapján annyi mindenképpen gyanítható, hogy a magántulajdon nem marginális kategória az országban. Kellemes meglepetés volt - nemcsak Marokkó vonatkozásában, hanem tulajdonképpen a világgal kapcsolatban is -, hogy buszutaink során egy idő után úgy megbíztunk a helyiekben, hogy a pihenők alkalmával (amikor messze eltávolodtunk a busztól, árusok, le- és felszállók jöttek-mentek) az ülésen hagyott táskával (benne fényképezőgéppel, telefonnal, ruhákkal) jeleztük, hogy a hely foglalt. Egész ott tartózkodásunk alatt egyszer sem fordult elő, hogy bárkit azon kaptunk volna, hogy akár csak vágyik a tulajdonunkra, nemhogy még tett is volna bármit, aminek a folytatása lopás lehetett volna.