A marokkói medinákban (fallal körbekerített óvárosokban) általában óriási a nyüzsgés: járókelők mennek a dolgukra, árusok kiabálnak, stb. De minden ilyen utca, vagy inkább sikátor mellett / mögött eggyel-kettővel van egy másik, ahol adott esetben teremtett lélek sincs. Számomra valahogy hozzátartozik az arab életérzéshez az a jelenség, amikor az ember áttör a tömegen, két lépésenként oldalazva halad, megáll, elenged, még gyorsan elslisszol, mindezt folyamatos hangzavarban, majd az egyik kis utcán egyszercsak bevág jobbra, aztán fordul még kettőt, és mire 41 másodperc múlva hazaér, és magára csukja a háza / szállása ajtaját, tökéletes csend, nyugalom és egy mentatea várja.