A hazaérkezésem utáni reggelen megittam az első itthoni kávémat. Az ébredést nem segítette érdemben, de alattomosan célzott rá, hogy újra itthon vagyok.
Marokkóban arra lettünk ugyanis figyelmesek, hogy az ottani kávé aromája mesébe illően gazdag, telt. Általában egydecis üvegpohárban szolgálják fel, tesznek mellé három kockacukrot, illetve létezik feketén és tejjel. Én ez utóbbi változatot részesítem előnyben. A fokozott élvezeti értékben biztosan szerepe van annak is, hogy a tej - amit időnként külön csészében hoztak ki - csak a kötelező (de arab környezetben nem magától értetődő) forraláson esik át. Nekem úgy tűnt, hogy Marokkóban egy liter tejből csak egy liter tej készül, és nem két liter reggeli ital, fél kg túró, és egy darab sajt - mint ahogy az nálunk elő-előfordul.
Most, hogy visszagondolok, alig láttunk teheneket... Amikre konkrétan vissza tudok emlékezni, azok egy várdombnyi szeméthegy lankáin legelésztek.
