A kis Bendegúz négy éves lett. Kapott négy játékautót, egy ütésálló villanyvasutat, egy focilabdát, hozzá stoplis cipőt, meg persze egy óriási csokitortát - négy csillagszóróval. Az ajándékokat szépen sorban, egyesével kapta meg, hogy mindegyiknek örüljön, és mindegyik egy-egy újabb izgalmas, örömteli meglepetés lehessen.

Már elfogyott a torta java, amikor - most aztán már igazán meglepetésszerűen - egyszercsak egy óriási, több mint egy méter magas plüssmackóval ugrott elő Bendegúz apukája az előszobából. Bendegúz ebben a pillanatban nagyot ugrott hátra, és egy pillanattal később már mindenki nevetett a jól sikerült tréfán - Bendegúzt kivéve. Arcáról nem tűnt el az ijedtség. Nem szólt egy szót sem, de szemét nem vette le a barnamedvéről, különösen nem kifejezéstelen, de mégis szúrós szemeiről. Amikor anyukája kedvesen tukmálni kezdte a bumfordi játékot, mintha tűzzel közelítettek volna felé, felkiáltott: - Ne! Vigyétek innen! Nem akarom többet látni!

A felnőttek megpróbálták - a nagyszülők bevonásával is - meggyőzni, hogy László (így nevezték el a mackót) a barátja szeretne lenni, és semmi, de semmi ellenséges szándéka nincs, sőt híresen jámbor még a vegetáriánus medvék között is; Bendegúz nem akart vitát nyitni a kérdésről: toporzékolni kezdett. Lászlót eltüntették a szeme elől.

A nap további része a helyreállt nyugalom és a többi ajándék jegyében telt, Bendegúz el is fáradt alaposan, a fürdés után csak pillanatokra volt szüksége, hogy elaludjon. De nem alhatott sokáig. Egyszercsak arra kezdett ébredezni, hogy fojtó meleget érez egész testén, és mintha valami súlyos teher is nehezedne rá, hogy levegőt is alig kap tőle. Nem tudott mozdulni, de a szemeit kinyitotta. A medve feküdt mellette, illetve félig-meddig rajta, egyik mancsával félig átkarolva a fiút, kifejezéstelen, hideg szemeivel kémlelve megriadt gondolatait.

Bendegúzon nyirkos hideg futott végig. Minden erejét összeszedve leugrott az ágyról, át a medvén, az kis íróasztal alá. (A szobából kijutást nem merte megkockáztatni: túl nagy volt a távolság, és túl hosszú ideig kellett volna hátat fordítania a bestiának). Torkaszakdtából ordította, hogy "Anyúúú!!", de kétségbeesve konstatálta, hogy csak suttogás óvatoskodik ki a száján. A medve közben megfordulhatott, mert ugyan nem mozdult, de szenvtelen tekintetével ismét Bendegúzt vizslatta. A fiú újra felordított, ezúttal az eredetileg tervezett hangerővel. A medve egyszerűen eltűnt, mintha soha nem is lett volna, és anyukája nyitott be a szobába. Bendegúz végre felébredt.

Az éjszaka további részét apu és anyu között töltötte az ágyban, folyamatosan biztosított - összeségében 300W-nyi - lámpafény mellett. László többet nem került elő.