A mai napig is csak nagyon kevesen tudják, hogy a csirkemáj és a csirkehús valósággal megnemesítik egymást. Különösen az utóbbi az előbbit. Nekem legalábbis mindig sokkal jobban ízlik a máj, ha a húsból is kapott egy kis zamatot.

Ugyanakkor nem szabad, hogy a birtokunkba jutott tudás felett érzett öröm a részletek felett való gondatlan elsiklásra hajlamosítson minket. Éppen ezért egy kevés kenyérszalonnát kell először is kockára vágnunk, és a csirkét csak ennek a zsírjára dobhatjuk rá. Süssük össze, közben szórjuk meg egy kis sóval. Egyelőre jóval kevesebbet tegyünk bele, mint amire összességében szükség lesz, mert a máj szívesebben sül só nélkül. Kisvártatva mehet utána a szintén felkockázott hagyma. Érdemes sokat beletenni belőle - feltéve, hogy hasonló az ízlésünk. Én egy paprikát is apró darabokra vágnék, és hozzácsapnám, de nem akarok erőszakoskodni. Az egészet - időnként átforgatva - süssük össze rövid lángon, lefedve. A dolog vége felé közeledve újra sózzuk meg - most már a véglegesnek szánt mennyiséggel.