Nehéz lehet gyerekeknek írni, mert a felnőttek gondolkodása egész más, pl. jobban hajlik az elvonatkoztatásokra, egyéb szempotokból viszont lényegesen fantáziátlanabb, mint a gyereklélek. Persze a gyerekek sem egyformák. Így történhetett, hogy én gyerekkoromban úgy gondoltam, hogy a Kockás fülű nyúl alkotójának börtönben a helye, annyira nyomasztott a sorozat, a hősnek alkalmatlan, a nap 23 óráját moccanásnyi helyet nem engedő dobozban töltő nyúl, és a bűnözőarcú tettestársa miatt. Később megdöbbenve értesültem róla, hogy másokat nem feltétlenül zavart, sőt volt, akinek kifejezetten a kedvence volt.
Szerintem nagyobb kell, hogy legyen az elborzadó gyerekek aránya Zelk Zoltán Este jó, este jó című versének megzenésítése esetében. Az én használatomban lévő hanglemezen - amit önállóan soha nem tettem fel, és szerencsére nem is sokszor kellett elszenvednem - egy angyali szép hangú, és csinos nő énekelte a dallá nemesített verset. Két egész versszak eltelik a nyugodt, idilli családképpel, ahol apu mosdik, anyu főz, bogarak köröznek a lámpa körül, stb.
Aztán a harmadik versszakban szalad fel először a gyerek szemöldöke. Meg is hal egy kisbogár / mégse szomorú. Meghal? A gyerek lefekvése előtt? Mert röpködött a lámpa körül, vagy miért? Zelk hozzáteszi, hogy mégse szomorú, de ezt a gyerekek szerintem már nem nyugtázzák. Ezután további három, veszélytelen strófa következik, hogy aztán a szerző a hetedikben újabb csapást mérjen a már kissé meggyengített hallgatóra. Azt írja, hogy kinyitnám még a szemem / de már nem lehet. Azt értettem volna, hogy nem szabad, mert most már aludni kell egy jógyereknek. De hogy nem lehet? Nem tudom kinyitni a szememet? Megvakultam? Az nagyon nagy baj. Miközben ezen morfondíroztam, elsöprő erővel jött a végső csapás: Elolvadt a világ / de a közepén / anya ül és ott ülök / az ölében én. Most értem, hogy a gyerek szépen elalszik az anyja ölében, de akkor úgy értettem, hogy itt a világ vége, és az enyém meg az anyámé az a kérdéses szerencse, hogy utoljára döglünk meg, amikor már minden más atomokra olvadt.
Minden gyerekeknek szánt versikét el kellene képzelni konkrét képekben, vagy legalább fókuszcsoport vizsgálatnak alávetni, hogy a célközönség szája sarkán kicsurranó nyállal, bájosan mosolyog-e, vagy rémület vibrál a szemében. Kérdés persze, hogy melyik a cél...
