Tegnap a kezembe került egy most vásárolt, Budapestről szóló kínai nyelvű fotóalbum. A keményfedeles kiadvány belső borítóján címerek és évszámok vannak. Az 1867-es mögött egy kérdőjel. Lehet, hogy egyszerű elütés, lehet hogy a szerkesztő hagyta benn, hogy ennek még utána kell nézni, de a nyomdába küldéskor ottfelejtették... De érdekesebb azt gondolni, hogy mi valami titokzatos hely lehetünk, amiről - bizonyos témákban - csak feltevéseik vannak, de biztosat nem tudhatnak erről a városnyi kis országról.

Az albumban kimerítően dokumentálták Budapest összes nevezetességét; minden teret, szobrot, épületet, hidat, amivel kapcsolatban az életben legalább egyszer felmerült, hogy a turisták érdeklődésére számot tarthat. A fotógyűjtemény alapján a magyar főváros a különböző építészeti stílusokat egyesítő ékszeresdobozkának tűnik. A sok zsiguliból, daciából és skodából, a kisnyugdíjasok öltözékéből, valamint a csak a Járványügyi Hivatal nyolcvan évre titkosított katasztrófa forgatókönyvében létező alacsony népsűrűségből látszik, hogy a képek a nyolcvanas években készültek.