Indiában is alkudni kell, vagy legalábbis lehet, a legtöbb helyen és a legtöbb árura. Az arabok gyakorlatánál korrektebben kötik a megállapodásokat, de azért érdemes odafigyelni, illetve - ahogy amúgy itthon is elő szokott fordulni - a megállapodás után sorban derülhetnek ki az apró részletek, amik először még részét képezték az alkunak, de a teljesítéskor már nem.
A Backwatersen tett 5500 rupiás, 24 órás kirándulásunkkal kapcsolatban pl. sorjában az derült ki, hogy az út csak 22 óra, nem visznek autóval a hajóhoz, az első nap nem reggelivel kezdődik, hanem ebéddel (azaz eggyel kevesebb étkezést adnak), a hajó a kajálások idejére kiköt, aztán sötétedéstől másnap délelőttig is a partnál áll, és végül a másnapi reggeli után 20 perc alatt visszaértünk a kiindulási pontra. Ezzel együtt is szép út volt, de érdekes tapasztalat volt, hogy egy 300 rupiás, hétórás, helyközi hajójáraton ülve szebb kép tárult elénk: több kisebb csatornát láttunk, illetve többet a természetből.
Egy másik eset korábban történt, de tanulságosabb volt. Auranghabadból indultunk a környéken lévő Ajanta és Ellora barlangok felé, ahol barlangokba vájt hindu, buddhista és dzsainista szentélyeket csekkoltunk le. Egy helyi utazásszervező volt a segítségünkre. Őt egyébként meglehetősen korrekt üzletembernek ismertük meg, még akkor is, ha első nap azt mondta, hogy egy fix, a buszjáratokénál kedvezőbb összegért bármikor elvisz minket a barlangokhoz, másnap mégis csak ugyanannyiért vállalta. Mindegy, egy külön kocsiban kényelmesebb volt.
Az egész út szépen lezajlott. Visszaérkezéskor sört vettünk, majd hárman beültek egy internet kávézóba, ketten pedig hazavittük a sört és kifizettük a sofőrnek a szolgáltatásért járó összeg második felét, illetve borravalót adtunk neki, mert tényleg kitűnő munkát végzett. Megkértük pl. hazafelé, hogy álljon meg egy kajáldánál. Így is tett, egy reménytelenül kinéző, lepukkant helyen, ahol egyetlen vendég sem volt rajtunk kívül. Az egyik legfinomabb vacsoránkat költöttük el itt.
Másnap egy másik sofőr jött, illetve az utazásszervező sem jelent meg személyesen, hanem egy kollégáját, vagy beosztottját küldte maga helyett. Ez az úr rögtön azt kérdezte, hogy tegnap mennyit fizettünk. Nem örültünk a kérdésnek, mert már előre megállapodtunk, hogy ez az út olcsóbb lesz, hiszen második nap mentünk a közelebb lévő barlangokhoz. De aztán kiderült, hogy nem az árról akarnak újra beszélni, hanem azt allítják, a sofőrre hivatkozva, hogy előző nap nem fizettük ki a megállapodott összeg második felét.
Persze mi kifizettük, emlékszem is, hogy Ábel adta oda neki, én meg az ötvenes borravalót, amit nagyon meg is köszönt. Ehelyett azt állítja, hogy egy fillért sem kapott. Nem volt elég neki az ötvenes, amit ugye sztintén letagad, még az ötszázast is le akarja nyelni. De nem probléma, mi tudjuk, hogy igazunk van. Ezt én is bizonygattam szóban, illetve Lilla és P5i is beszéltek telefonon az utazásszervezővel, akinek megerősítették, hogy mi történt, illetve finoman jelezték, hogy a kialakult helyzettel mi már nem tudunk mit kezdeni, ezt maguk között kell rendezniük.
Abban maradtunk, hogy még egy kicsit türelmesek leszünk, és idejön a tegnapi sofőr, és szembesülünk egymással. Addig persze tovább csócsálgattuk a témát. Annyira kitartóak voltak az utaztatók, illetve a mieink is annyiszor kérdezték, hogy de halálbiztos-e, hogy már teátrálisan nyitottam ki az övtáskámat, hogy ebbe a fakkba, a többitől elválasztva tettem az ötvenest. Nekem ötszázasom tegnap már nem volt. Úgyhogy nézzétek: nem volt ott az ötvenes, amit kifizettem... Ott volt viszont az ötszázas, ami ezek szerint nem Ábelnél, hanem nálam volt, és ezek szerint tényleg nem fizettem ki. Elnézést kértem, aztán a többiek, többször, helyettem is, és odaadtam a pénzt.
Épp megérkezett a sofőr is. Senkinek nem volt egy indulatos szava, egy neheztelő tekintete azért, mert kb. fél órán át alaptalanul kevertük gyanúba őket. Mosolyogtak, hogy milyen banálisan oldódott meg az ügy. Úgy éreztem, hogy őszintén nem haragudtak rám. Ezután rögtön el is indultunk a második napi túránkra, ami az előzöhöz hasonlóan telt, egy ugyanolyan kedves, jóindulatú sofőrrel, mint előzőleg.
