A visszautat közvetlenül megelőzően Mumbaiban elsétáltunk arrafelé, amerre az érkezésünkkor nem, és ekkorra időzítettük bizonyos áruk beszerzését is. Egy kis bazárokkal, boltocskákkal teli negyedben, ahol nem odavalósi turistával egyáltalán nem találkoztunk, betértünk egy fűszereket, kb. tizenkétféle rizst, egyéb magvakat, meg mindenféle mást kínáló boltba.

Megkérdeztem az eladót, hogy mit érdemes tudni a két fűszerkeverékről, amikre rámutattam. Anélkül, hogy érdemben beszélni próbált volna, bátorítóan mosolygott, és az orrom alá dugdosta a két lezárt (ezért illat alapján nem megítélhető), jelöletlen zacskót. Mivel - ahogy az egyébként nagyjából egész Dél-Indiára jellemző volt - nem turistás környéken voltunk, azt gondoltam, hogy ezek biztos a helyiek által is vásárolt áruféleségek, és nem idegeneknek szánt, csikósostor, meg plüss pulikutya jellegű, "valaminek látszó, de mégsem az" dolgok. A színük bíztató volt: az egyik curry jellegűnek látszott, a másikat tompított haragoszöldnek mondanám.

A hétvégi vetítésen jött el az éles bevetés ideje. Vagy túljártak az eszemen, és olyan helyen sikerült vásárolnom, ahova a magukat rafináltnak gondoló turistákat várják, vagy egyszerűen - nyilván arrafelé is kapható - gyenge minőségű fűszerbe futottam bele. A lesújtó jellegtelenségtől mindenesetre csak a Gergő által itthon beszerzett indiai keverékek mentették meg a kaját.