Indiában sokféle nyelvjárást beszélnek, és - gondolom csak részben ezért - az angol hivatalos nyelv. Kiutazásunk előtt azt hallottuk, hogy mindenki beszél angolul, aki járt iskolába. Ott aztán úgy tapasztaltuk, hogy nagyon sokan nem jártak iskolába. Ezen kívül pár pillanatra fültanúi voltunk egy kisvárosi általános iskola angolórájának. Így vált érthetővé, hogy miért nem beszélnek azok sem rendesen angolul, akik jártak iskolába.

Az utca népének nyelvét természetesen nem értettük, mert hindiül, illetve annak egy nyelvjárásában, vagy valami más nyelven beszéltek. Öltönyös figurák, akik pl. vonaton beszélgettek - javarészt üzleti, illetve vállalati ügyekről -, az esetek nagy többségében angolul társalogtak, csak egészen ritkán keveredett a beszédükbe valami helyi nyelv. Nyilván az ország különböző vidékeiről származtak, és a legkisebb értelmes közös többszörös az angol volt számukra.

A fentieket érteni véltük, de a néhány film, amit láttunk (egyszer moziban is voltunk), az eddig leírtaknál fogósabb kérdést vetett fel. A filmek a helyi nyelven szóltak, amit vagy feliratoztak angolul, vagy nem. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy az érthetetlen szöveg közé komplett, nyelvtanilag helyes, igényesen kiejtett angol mondatok ékelődnek. Ráadásul olyanok, amik a világ összes nyelvén halálbiztosan működnek (She tried to kill me - Meg akart ölni; What a joke! - Micsoda tréfa!; stb...), tehát nem valami modern technikai vívmányt kellett - saját szó híján angolul - megnevezni, hanem az ember lényéhez, lényegéhez tartozó cselekvésre, vagy jelenségre használták az angolt.

Lehet, hogy a nyelvekre a világon mindenhol és mindenkor jellemző folyamatos alakulásról van szó, csak itt nem szavak jelennek meg, hanem egész kifejezések, illetve mondatok? Vagy az angol nyelv ismerete a társadalmi rang egy jelzője, és/vagy egyszerűen divat?