Indiában a mi mércénkkel mérve olcsók az áruk. Az áhított portékához hozzájutni viszont nem mindig egyszerű. Tegyük fel, hogy egy póló megtetszik nekünk. Ekkor el kell kezdeni nézelődni az üzletben, mindenféle mást mustrálgatva, nehogy rögtön az elején egyértelművé váljon, mire vágyunk. Bármilyen árat is hallunk, legalább fel kell húzni a szemöldököt, vagy olyan arckifejezést ölteni, mint akin valóságos - bár nem elviselhetetlen - fizikai fájdalom fut át. Az eredetileg kiszemelt ingre már mint egy menekülési útvonalra kell rátérni: ha már a többi dolog nem is olyan jó, meg borzasztó drága is, akkor nézzük ezeket a rongyokat, biztos olcsóbbak.
Mikor a kezünkbe fogjuk a pólót, észrevesszük, hogy az mondjuk eggyel nagyobb, mint a mi méretünk. Sima ügy, egyetlen paramétert kell megváltoztatni. Kérünk egy kisebbet. Rövid kutakodás után kapunk is egyet, ami tényleg kisebb, de más színű, más rajta a minta és a felirat. Elmondjuk és elmutogatjuk, hogy ugyanilyen legyen, mint amit a kezünkben tartunk, csak eggyel kisebb. Kék legyen az oldala, a stilizált pálmafa legyen elöl, és csak annyi legyen ráírva, hogy It's better in Goa. A kérésre, most már az előbbinél gyorsabban, előkerül egy azonos feliratú, de más színű póló. A méretét nem vizsgáljuk. Újra elmondjuk, hogy mit szeretnénk, mire aggódó arckifejezéssel adják a következő, szintén két-három paraméterében nem megfelelő árut, és látszik rajtuk, hogy már előre számítanak rá, hogy megint elégedetlenek leszünk. És tényleg. A kérés ismétléseinek száma nem növeli a siker valószínűségét. A kísérletezés vége az szokott lenni, hogy megköszönjük a segítséget, és elmegyünk - az újabb, és újabb nem frankó pólókat felkapkodó árussal a nyomunkban.
Ez árusról árusra, szóról szóra ugyanígy történik, míg egyszer, egy napos délelőttön, egy bódé oldalára lógatva meglátunk egy pólót, aminek stimmel a színe, a mintája, meg a szabása is. Remegő kézzel, az intenzív érdeklődést kétségbeesetten palástolva kaparászunk a környékén, és lopva leolvassuk a méretet. És akkora, amekkora kell! Pár alibi kör a drágaságról, más árukról, és a miénk lehet. Még ha a nap ki is szívta egy kicsit a vállát...
