Az indiai szállásainkon is volt villany, mégha nem is folyamatosan, bár csillár talán sosem; inkább csak csupasz, legfeljebb 40-es izzók meredeztek a falból, mert a plafonon kellett a hely a ventilátornak. Mindenhol egy kaptafára működő kapcsolókonzolokkal találkoztunk. Lehetett kapcsolni az egyes izzókat, áramtalanítani lehetett a ventilátort, vagy a világítótesteket, vagy mindkettőt. Nem minden kapcsolónak volt ugyanaz a be-, illetve kikapcsolt állapota, és nem minden művelethez volt elég egy (plusz persze a generális engedélyező) kapcsolóval mainpulálni: titokzatos, a legtöbbször feltáratlan együttállásoknak kellett megfelelni. Mindezt úgy, hogy a kapcsolók elhelyezkedéséből semmilyen következtetést nem lehetett levonni, illetve azok mentesek voltak mindenféle felirattól, vagy piktogramtól.

Az egyik szálláson bukkantunk egyedül feliratokra, azt is a nyugati civilizációhoz tartozó, elkeseredett szélmalomharcosok írták fel alkoholos filccel. Hogy jutottak alkoholos filchez? Ha nem ott vették, hogy jutott eszükbe magukkal vinni? Biztos előre figyelmeztették őket, hogy ebben az országban még komoly, feltáratlan értelmezési és címkézési potenciál van.