Valamelyikünk vett valakinek egy indiai képregényt. Aztán a nagy sikerre való tekintettel ugyanaz, és egy másik, ugyanannak és másoknak újra. Rögtön az első történet is nagyon beszédes volt.
Egy alacsony státuszú ember bóklászott az országúton, amikor észrevette, hogy az uralkodó(?) közeledik. Ilyen alkalom nyilván ritkán adódik, ezért rögtön meg is ragadta, hogy rákérdezzen egy problémára, ami nem hagyja nyugodni: hogy lehet az, hogy ő egész nap hajtja magát a melóban, Birbal, a miniszter meg csak a valagát mereszti, mégis összehasonlíthatatlanul többet keres.
Az uralkodó egy a közelben lévő férfire mutatott, és azt kérte az elégedetlenkedőtől, hogy kérdezze meg, mi van a zsákjában. Megkérdezte: rizs. És mit szándékozik tenni vele? Újra odaszaladt, ezt is megkérdezte: el akarja adni. És hol? Odaszaladt: Chennaiban. Még pár dolgot tisztáztak ezzel a módszerrel, aztán - dramaturgiai szempontból a legszerencsésebb pillanatban - éppen arra lovagolt Birbal, a bölcs miniszter és tanácsadó. Az uralkodó megkérdezte, hogy mit tud a zsákos emberről. Birbal magabiztosan megmondta a nevét, hogy rizzsel kereskedik, amit most éppen Chennaiban akar eladni, hogy menniyért árulja, és mikor jön vissza.
Az uralkodó a kérdezőhöz fordult, és azt mondta neki, hogy pontosan ezért keres Birbal olyan sokat, mert minden információhoz egy lépésben hozzájut, meg egyáltalán: mindent tud. Érted már? - kérdezte. Az alacsony státuszú lehajtott fejjel válaszolta, hogy igen, így már mindent ért, és külön felszólítás nélkül, önszorgalomból tette hozzá, hogy soha többet nem fog panaszkodni.
Nem azt a következtetést vonta le, hogy neki is előre kellene gondolkodnia, vagy hogy tanulnia kéne a hallottakból, vagy azt, hogy ok bazmeg, de ennyi pénz akkor is sok, hanem azt, hogy jó helyen van ott alul, ahol van, és jó helyen van a miniszter is olyan magasan, ahol ő van. És ezt a képregényt, ezt az üzenetet - gondolom - alapvetően gyerekeknek szánják, akik még a kritikus végiggondolás fázisát elhagyva építik be értékrendjükbe a társadalom-szerkezeti alapvetést.
