Széles körben ismert, hogy a bolgárok fordítva bólogatnak, illetve rázzák a fejüket, mint a világ más népei, azaz ami a biccentéseiket illeti, az igen a nem, és fordítva. Az indiaiak úgyanúgy jelzik a nemet, mint mi, de az igenre egy általam eddig még nem látott mutatványt nemesítettek.

Az embernek van egy olyan érzése Indiában, hogy semmit nem lehet egyszerűen, illetve gyorsan elintézni. Ezt a valós alapokon nyugvó érzést erősítette, amikor olyan egyszerű kérdésekre, mint hogy idehozhatunk-e egy ötödik széket az asztalhoz, vagy ez a busz tényleg oda megy-e, ahova mi szeretnénk, olyasféle fejmozdulatot és arckifejezést kaptunk válaszul, amit "Sajnálom srácok, de ez így nem fog menni" üzenetként dekódoltunk. Aztán kölcsönös értetlenség következett. Mi nem értettük, hogy miért teszi oda mégis ő maga az ötödik széket, illetve mondja mégis azt a városnevet, amit hallani szerettünk volna. Ő meg valószínűleg nem értette, hogy miért kell nekünk mindent kétszer elmondani.

Szóval az igenlő fejmozdulat során a fejet körülbelül egy végtelen (matematikailag képzetlenek kedvéért: fekvő nyolcas) formában kell ingatni, tehát az nagyobb utat jár be vízszintesen, mint függőlegesen. A mozdulatban részt vesz a nyak is, és az egész fej úgy inog, hogy az origo talán az orr környékén lehet. Nagyon finom mozgás, sokkal kifinomultabb, mint az általunk használt egyszerű biccentés.

Én a harmadik hét végére jutottam el oda, hogy azonnal megértettem az ingatás valódi üzenetét, és észre tudtam venni a mi konvencióink szerint is helyeslő arkifejezést, amit addig a meglepő fejmozdulat teljesen elfedett.