Egy általános iskola évzárójának hangjai szüremlettek ki az utcára. A morajlás fel sem tűnt először: az nem számít különleges eseménynek egy iskolaudvaron. Aztán egy tanárnő (szerintem kémia szakos) hangja azt mondta, eleve emelt hangon, a mikrofonba, hogy „Osztály vigyázz!”

Csak most tudatosult bennem igazán, hogy ez milyen kellemetlen poroszos „gesztus”. Ha pl. e helyett azt mondanák, hogy „Kedves gyerekek!”, aztán a gyerekek számára is releváns közlések következnének, akkor már felmerülhetne a gyanú, hogy az iskola nem egy előre letöltendő büntetés, hanem egyszerre értelmes és érdekes dolgok színtere.