Egyiptomban nem nagyon létezik olyan vásárlás, vagy bármilyen pénzmozgással járó interakció, amit meg lehetne úszni alkudozás nélkül. Az ehhez nem szokott ember először gépiesen viszonyul a jelenséghez, és nagyjából vaktában próbálja lefelé terelni az árat, aztán már van fogalma arról, hogy mi számít soknak, illetve kevésnek, még később pedig már élvezettel veti be azt a néhány színjátszókörös elemet, amit egy nyaralásnyi / telelésnyi idő alatt el lehet sajátítani.

Világos, hogy az alku arról szól, hogy az eladó annyi pénzhez igyekszik jutni, amennyit csak ki tud énekelni a vevőből, a vevő pedig arra vágyik, hogy a létező legolcsóbban szerezze meg a kívánt portékát. De mindenképpen olcsóbban, mint bárki más, akiről hallott.

Nem világos viszont, hogy pontosan mi történt velünk a kairói bazár egyik kis éttermében. Alaposan körbejártuk a környéket, feltérképeztük, hogy milyen kaják vannak, mennyibe kerülnek, hol jobb, hol olcsóbb, stb. Több helyen is kérdezősködtünk, próbáltuk kipuhatolni, hogy mennyire tudjuk lenyomni az árakat. A legígéretesebbnek tűnő helyen (vagy ahol már eléggé elfáradtunk ahhoz, hogy ne keressünk tovább) egy előzékeny, cingár figura jött elénk, és egyszerre kérdezte, hogy mit szeretnénk, és ajánlotta, hogy mit tudnak adni; dícsérte a minőséget, és az árat. Minden játékos komolyan vette a szerepét: mi csóváltuk a fejünket, csodálkoztunk, hogy ilyen drága, kifordultunk a helységből. Ő magyarázta, hogy ennél jobbat ennél olcsóbban nem kapunk, kétségbeesett az értetlenségünkön, sajnálkozását fejezte ki, hogy még ilyen méltánytalanul kevés pénzt sem akarunk kifizetni, amit az előbb ajánlott, a főnökére nézett bátorításért, aki úgy csóválta a fejét, mint aki még ilyen méltatlan helyzetbe nem került... Végül persze sikerült úgy megegyeznünk, hogy mindenki nyertesnek érezhette magát.

Ahogy leültünk, arra lettünk figyelmesek, hogy az iménti alkupartnerünknek hozzák ki az ebédjét, aminek haladék nélkül neki is látott. Közben nem volt mellette senki, nem is beszélt, vagy beszélgetett senkivel, de még csak szemkontaktust sem vett fel egyik ott dolgozóval sem. Amikor végzett, felállt, fizetett és elment a dolgára. Merthogy neki ebben az étteremben semmi más dolga nem volt, mint megebédelni. Nem ott dolgozott, csak egy vendég volt.

Nem világos, hogy pontosan mi történt velünk a kairói bazár egyik kis éttermében.