Többféle célja is lehet az embernek, ha turistaként egy idegen országba látogat. Lehet a természeti szépségekben, vagy az épített környezetben gyönyörködni, meg lehet tapasztalni a helyi ízeket, rá lehet csodálkozni az odavalósiak életére, szokásaira, mentalitására.
Én a felsoroltak közül mindegyiket érdekes és értelmes célnak gondolom, de a legjobban a helyiek életébe való bepillantás lehetősége villanyoz fel. Szeretem látni, hogy milyen szokások dívnak (minél inkább eltérnek a miénktől, annál nagyobb élvezettel szemlélem), hogy hogy kezelik egymást az emberek, egyáltalán milyen hangulat sugárzik róluk, hogy rohannak-e, vagy ráérősek, stb.
A hétvégén Prágában jártam. Összesen 6-7 óránk volt, úgyhogy csak a történelmi városrészt jártuk be. A gasztronómiára nem fektettünk komoly hangsúlyt, bár többször is sort kerítettünk sör mintavételre. A templomok, házak, terek és utcácskák nagyon jól néznek ki, látszik, hogy nem kevés pénzt és energiát fektettek a rendbehozatalukra. Érezni, illetve vizionálni lehet a hangulatot, amit a falak árasztanak. Kis ráhangolódással elképzelhető – mégha egészen pontos történelmi ismeretek híján talán pontatlanul is –, hogy a XVIII. – XIX. században hogy festhetett az utcakép. A transzba esést azért jelentősen nehezíti az egy négyzetméterre eső 5-7, jellemzően nyugat-európai, vagy amerikai turista, akiktől csak a háztetőket lehet úgy fényképezni, hogy ne lógjon a képbe senki.
Ugyanezek a turisták teljesen megakadályozzák, hogy bármit is érzékeljünk abból, hogy milyen a csehek Prágája. Feltételezem, hogy ez is komoly vonzereje volt a városnak (pl. a rendeltetésszerűen használt sörözők), azért is futott fel ennyire a turizmus. Most ebből már semmi nem látszik; valószínűleg azért, mert már nincs is belőle semmi: csak a fizetőképes kereslet kielégítése maradt. Gondolom egyéb (kis)városokban érdemes még keresgélni.
Ja, és ha valakinek, egy szép épületet, kaput vagy szökőkutat megörökíteni szánt képére véletlenül rákerültem, küldje már el nekem legyen szíves.