A napokban újra láttam az egyik sofőrt az egy évvel korábbi tanfolyamról. Élénken gesztikulált, nagy társalgásban volt az utasaival. Sok taxis ilyen, nekik Kánaán ez a munka, a sok közölnivalójukat ontják magukból, és energiával telnek meg – esetenként az utasok…

Amíg csak úrvezető voltam, sose szerettem, ha valaki hátra ült úgy, hogy elöl, mellettem is volt hely. Ha nagyritkán taxiba ültem, zavarban voltam, hogy nem fellengzősség-e hátra ülni, nem destruktívan távolságtartó-e a gesztus.  A helyzet másik oldalán ülve, ma már úgy…

A hátsó ülésemen a párkapcsolatok összes válfaja és szakasza tetten érhető. Ha nem a hátsó ülésemen, akkor is. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a fickó előre ül, a nő meg hátra. Némelyik figura kötelességének érzi, hogy mellettem legyen, vagy a vezetésbe való beleszólás…

Amikor a faji diszkrimináció ellen küzdenek felvételi lapokon, sokszor megkérdezik, hogy fehér vagy fekete vagyok, netán ázsiai, stb. De tovább is mennek ennél, és gyakran arra is kíváncsiak, hogy brit fehér, ír fehér vagy egyéb fehér vagyok-e. Ezekre az információkra azért van…

Ez a család fogta magát, tagjai reggel magukra öltötték az itt népviseletnek számító mackót, és elvonatoztak Londonba. Ott töltötték az egész napot, hogy késő délután a vonatról leszállva velem jussanak haza. Legalább egyikük savanyú húgyszagú.  Négyen vannak. A férfi…

Én annyit magyaráztam angoloknak, meg pakisztániaknak, meg lengyeleknek, hogy az angol címzési szokások jóval többek kellemetlenségnél, de senki nem igazán hitt nekem.  Az van ugyanis, hogy itt gyakori az olyan, hogy egy utca két végét egy lakópark, vagy gyárkomplexum választja el…

– Hogyan, kérem? – kérdeztem vissza először, mert nem értettem azt, aminek a feltűnésére nem számítottam, nem tudtam, hogy ilyen előfordulhat. – Lenne olyan kedves, és beemelné a lábamat? – ismételte meg az idős asszony a legtermészetesebb hangon. – Természetesen –…

– Anyu, ez már az étterem? – Nem. Még csak a kocsmánál vagyunk. – Ahol nagypapa lakik? – …

Három vágott szemű srácot vettem fel. A mecsetbe igyekeztek: péntek volt. Először talán ők dicsérték az autómat, és így kezdtünk el beszélgetni. Nemzetközi kereskedelmet tanulnak itt egy évig, aztán húznak haza, alig várják.  Én kérdeztem őket, hogy mik a tervek,…

Az akcentusa alapján tanultnak / műveltnek tűnő idős hölgy az indulástól kezdve folyamatosan beszélt. Kísérője jobbára csak ráhagyta, amit mondott, illetve „ó, ne mondd!”, „valóban?”, és ehhez hasonló kifejezésekkel segítette a permanens verbalizálást.  Viszont –…

A cím a város legrohadékabb kereszteződés-rendszerének a tövében volt. Itt lehet menni az autópálya felé, a kórházhoz, a körútra, a belváros felé és a szomszédos kisvárosba. Az egész kereszteződés felett még egy többsávos felüljáró is fut – el nem tudom képzelni, hogy…

A férfi komoly arccal ült be a kocsiba, és gyorsan elmondta, hogy hova szeretne menni, de a lelkemre kötötte, hogy ha felmerülne, mondjak egy másik címet, hogy őt ott vettem fel. Mondtam, hogy jó, nem probléma.  Aztán a srác folytatta, hogy ugyanis a barátnőjét fogjuk felvenni, és…

Rengeteg emberrel találkozom, napi huszonvalahánnyal is akár. Némelyiküket, ha újra beül az autóba, rögtön felismerem. Jobbára azokat, akikkel beszélgettünk is. Ki tudja, hányan vannak azok, akik ültek már mögöttem vagy mellettem, de nem hagytunk nyomot egymás…

Megint egy kocsma volt a cím. Az ajtón egy nyolcszoros orrtörött, kopasz exbokszoló lépett ki, és bólintott, hogy látja, itt vagyok, mindjárt jön. Bólintottam én is, csak az én fejem az alsó holtponton egy kicsit többet időzött. Pár pillanat múlva visszatért a haverjával. Őt…

Egy-egy fuvarnak természetesen az utolsó felvonása a kedvencem. Ilyenkor megérkezünk, én leolvasom, hogy hány mérföldet tettünk meg, kikeresem a táblázatomból a hozzá tartozó árat, majd megkapom a pénzt. Minél nagyobb volt a távolság, annál vidámabb vagyok. Persze csak akkor,…