Egészen meghökkentő lassúsággal, de haladok a 12 bar blueszal. Nem világos, hogy miért, de jobban megy, ha a tenyéréles tompítással pengetem, és nem „szabadon”. Megfigyeltem azt is, hogy hol lehorgonyzom a kisujjamat a húrok alatt, hogy nem, és úgy tűnik, hogy az utóbbi esetben…

Miközben a 12 bar blues shuffle-lal egészen minimális, az észlelhetőség határán táncoló haladást produkáltam, bánatomban véletlenül rájöttem, hogy egy akkordot úgy is többféleképpen lehet pengetni, hogy a húrokon való áthúzás közben hova teszem a hangsúlyt. Mondjuk egy…

Nekiláttam a következő leckének, ahol a 12 bar blues shuffle tovább bolondítása a téma. Így vettem észre, hogy – mivel az utóbbi időben az akkordokba mélyedtem bele – itt nekem az alapjaim is súlyosan inognak, úgyhogy először is nekiálltam gyakorolni az E, A és D…

Új módszerem van: nekiállok nagyjából ész nélkül pengetni föl-le, aztán váltok egy akkordot, amiről azt gondolom, hogy jól fog hangzani, tartom a ritmust, belecselezek a pengetési mintázatba, aztán meglátom, mi sül ki belőle. Most már többedszerre egy – szerintem – baromi…

Most egy olyan riffet ötlöttem ki, amit az eddig megszerzett képességeimmel elég nagy biztonsággal tudok eljátszani. Úgyhogy neki is álltam pengetni, és azon kaptam magam, hogy csukott szemmel vigyorogva úgy taposom a ritmust hozzá, hogy még a térdemre támasztott gitár is mozog, de…

Találtam egy valag új akkord kombinációt, mert rájöttem, hogy az E minor nem kvázi felesleges, ahogy eddig gondoltam, hanem sokkal inkább egy varázsszer, és pont beillik egy csomó helyre, ahol kedvem lenne játszani egy E-t, de az valahogy nem adja ki magát. Az ilyen felismerésektől…

Már vagy öt-hat olyan melódiát ötlöttem ki, amik szerintem baromi jól hangzanak, sőt, nekem sláger gyanúsak. Már csak meg kéne tanulni konkrétan zenélni hozzá, meg másokkal zenélni, meg zenét szerezni, mert a fő motívum mellett azért szükség lesz a ritmus szekcióra is, meg…

A nyaralás előtti napon elmentem beállíttatni a gitárt, hogy amikor visszajövök, biztosan kész legyen. Az üzletben és műhelyben(?) azt mondták, hogy még aznap zárásra meglesz. Visszamentem hát az…

Most meg az ujjal, azaz nem pengetővel, azaz – egyelőre – négy külön ujjal pengetés került sorra a leckék között. Az zeneelméleti szempontból balta emberek, mint én, ilyenkor csodálkoznak rá, hogy a lefogott akkordok húrjai külön pendítve is szépen szólnak, és egymás után…

A D és A környéki késleltetett akkordok (D-sus, A-sus) esetében kellemesen megleptem magam, hogy milyen gyorsan tudok váltogatni közöttük. Itt arról van szó, hogy az ember a kisujját leteszi és felveszi, illetve ugyanezt csinálja a gyűrűs vagy középső ujjával – attól…

Miután belefáradtam a némítós lefogásokba, átálltam a pentaton skála gyakorlására, meg eszembe jutott, hogy elhanyagoltam a powerchordokat is. Valószínűleg alapvetően a skálázás miatt történhetett, hogy míg korábban komoly gondot okozott, hogy a nyakon a törzs felé haladva…

Hát… az eddig már „prímán” abszolvált váltások is szarul mennek sokszor, teljesen kész vannak az ujjhegyeim, meg már a hüvelykem töve is fáj, kiderült, hogy a beégetettnek hitt pozíciók csak fixen vannak – úgy ahogy – beégve, azaz a némítós trükk miatt elfordult kezem…

Már javában saját kezdeményezésből hoztam játékba a kisujjamat, amikor kiderült a húrnémításos dolog. Így tegnap megint a start mezőn találtam magam, de ma már meglepően könnyen sikerült az új kéztartásos pozíciók némelyikében is használnom. Most az F7, meg a C…

Az „A” tervem az volt, hogy ugyan létezik az a megoldás, hogy például az A akkord lefogásánál a bal kezem hüvelykjével elnémítom az E húrt, én ezt mégsem fogom alkalmazni, hanem majd csak az ötödik húrtól pendítek, és akkor tökéletesen fog szólni. Ami azt illeti, nem is…

Kiderült, hogy nem csak akkordok vannak, hanem pengetési mintázatok is, azaz rendesen meg lehet variálni, hogy a négy ütem közül hány le- és felpendítés legyen, és pláne, hogy mikor. Ha ezt összebolondítom azzal, hogy hagyom kipengeni a hangot, vagy jobb tenyéréllel elnémítom…