Megkértem a pakisztáni kollégámat, hogy mondjon pár dolgot az országáról. Olyanokat, amiről azt feltételezi, hogy nem tudom. Egyebek mellett azt említette, hogy itt (Angliában) az embereket nem érdekli, hogy a többi ember él-e vagy hal. Simán átlépnek egy holttest felett, és a…

Nem sokat kellett keresgélnem. A halványan derengő utca homályából egy fényes lépcsőház világlott ki. Az idős úr nem sokkal az után, hogy megrendelte a pizzát, el is indult lefelé. Megfogta háromkerekű hordkocsija markolatát, és óvatosan a lifthez araszolt. Ahogy a…

Sok munkahely – és sok főnök – van, aki gyakorlatilag nem törődik a dolgozóival, csak kitapossa belőlük, amire a cégnek szüksége van. Vannak aztán azok, akik olcsó népszerűségre törnek, de a segítség, amit adnak, nem valódi érték, vagy – még rosszabb esetben – még…

Japán pizzafutár kollégám gyenge volt, hagyta, hogy az európai autók iránt érzett fülledt, bűnös vágya ködöt vonjon a szeme elé, és vett egy automata BMW 330i kupét. Szabványos fogyasztása 15,7 l /100 km.

A háztömbnyi hosszban végigfutó kettőötvenes deszkapalánkból már tudom, hogy kiléphetek a navigációból: többet nem fog tudni segíteni. A kocsit egy elrohadt kerítés kidöntött oszlopa tövében hagyom, és a Google Maps madártávlat nézetén követem a mozgásomat a tenyeremen…

Itt borzasztóan figyelnek arra, hogy senkit meg ne bántsanak valami illetlen szlenggel vagy olyan feltételezéssel, amit például az illető külsejéből vonnának le. Persze a felszín alatt megy a spekulálás, és születnek az ítéletek. Van viszont egy kollégám, aki az ártatlanság…

Az utóbbi napokban valahogy nagyon kevés borravaló jön össze. Ettől még inkább a figyelmem homlokterébe kerül. A legélesebben arra a tegnapi egy fontra emlékszem, amit két tíz- és két húszpennys társaságában kaptam. Ahogy egyszerre figyeltem a hőszigetelő tokra, a nyitott…

Az egyik kedvenc munkatársam Sri Lankáról származik. Tizenhét volt, amikor elmenekült otthonról: polgárháború volt és irtották egymást az emberek. Először Németországban kötött ki, ott még állampolgárságot is kapott, majd Angliába jött, mert úgy tudta, hogy itt nincs…

Előfordul, hogy tíz-tizenkét órát dolgozom. Tegnapelőtt este kilenckor jutottam először táplálékhoz. Illetve az igazsághoz tartozik, hogy előtte kinyaltam egy nagyjából két diónyi csokis tégelyt, amit az egyik sütihez szoktunk mellékelni. Szóval este kilenckor megkaptam a…

Tegnap két olyan pizzát is kikézbesítettem, amit elvileg a lehetetlennel határos lett volna. Mindkettőben közös volt, hogy a cédulámon (driver slip) helytelenül szerepelt az út neve, az irányítószám és a telefonszám. Ilyenkor – ma már – azt csinálom, hogy mazsolázok a…

Eddigi életem nagyobbik részében osztottam azt a gyanút, hogy az ember gondolkodását, világhoz való hozzáállását jelentősen meghatározza a nyelv, amit anyanyelvként beszél. Ez mostanában múlt el – mióta pizzafutár vagyok. Az angol nyelv logikusan felépített, átlátható…

Errefelé nem egyértelműek a borravaló-adási szokások. A fogalom kétségkívül ismert, és relatíve sokan gyakorolják is – még ha nem is a pizzafutárok javára, hanem főleg például éttermekben. Nekem van, aki úgy ad, ahogy nálunk is szokás, azaz megmondja, hogy nem kér…

Azt mondják, hogy Angliában az első munkát iszonyú nehéz megtalálni – hacsak nem eleve aláírt szerződéssel a zsebében érkezik az ember. Az EU-ba való belépésünket követő hét évben még külön feladatok adódtak a papírok intézésével (ma már nincs ilyen: teljes jogú EU…