Miután az akkordozástól már megint fájtak az ujjvégeim, gondoltam, akkor skálázok egy kicsit, mielőtt végképp kiesik a gitár a kezemből. Így is tettem, de egyszer csak megvariáltam a skálát, és beletettem pár meglepőnek szánt ugrást. Az így létrejött dallam baromira…

A két terrorelhárítót feszélyezte a hirtelen beállt csend. Kifogytak a katonatörténetekből. Így, hogy a sorkötelezettséget réges-rég eltörölték, az őrség feléig eltartott a téma, de nem tovább. – Na mi legyen? – kérdezte egyikük – Barkochbázzunk? – Jól van! –…

Olyan szomorúan kevés az értelmes, gondolkodni képes és hajlandó ember, erre azoknak a felét is állandóan haza akarják küldeni főzni.

A zeneelméletben van egy csomó meglepő dolog, olyasmi, amit az ember a józan eszére támaszkodva soha nem gondolna, mert hallható, hogy az nem úgy van. És akkor kiderül, hogy de, csak az agyunk sok mindent elintéz, csoportosít és észlelés-érzetté alakít anélkül, hogy tudnánk…

Elmentem a fülészetre, mert amikor úszni próbálok, az első levegővételnél víz megy a fülembe, ami aztán egyáltalán nem jön ki, hanem érzem, hogy bent pang, majd pár nap múlva szúró fájdalom is érkezik. Nagyjából háromnegyed órát vártam a szomorú, lepattant épületben.…

Egészen elképesztő filmet láttam tegnap. Egy olyan vígjátékot, ami ennek ellenére mesterien találta meg, vagy hozta létre azokat a pillanatokat, amikkel az emberi lélek szép és kevésbé megnyerő bugyrai a maguk csupasz valójában mutatkoznak meg. Én úgy néztem meg a filmet, hogy egy betűt sem…

Falom a zeneelmélet olvasmányokat (például: Daniel L. Levitin – This is Your Brain on Music) és youtube videókat, és közben elmélkedem, emlékezem és próbálom a tanultakat a gyakorlatba átültetni, vagy legalább elhelyezni fejben, hogy a még nem létező gyakorlatomhoz hol és…

Ervin fizikailag érezte a benne egyre növekvő feszültséget. Szárazat nyelt, nyugtalan szívverése mintha hullámokat vetett volna a bőrét lassan befátyolozó nyirkosság filmrétegén. Bátortalanul, támogatást remélve, a többiek felé intett, de senki nem figyelt rá. Egyedül indult…

Megnéztem a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet. Megmagyarázhatatlannak egyáltalán nem, de sajnos furcsának sem igazán tartom, hogy olyan lett, amilyen: Magyarországon évtizedes hagyománya van a vállalhatatlanul szar filmeknek. Már gyerekkoromban feltűnt, hogy a színházban akár…

Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem megvonalkázni egy A4-es lapot, hogy végre felrajzolhassak egy szimbolizált gitárnyakat, rajta a létező összes hanggal, és remélhetőleg valami vizuálisan is megragadható mintázattal, hogy mindezek egymáshoz képest hol helyezkednek el. Már…