Már nagyon régóta csodálkoznak az angolok, hogy hogy lehet az, hogy itt élő muszlimok Szíriába utaznak, és beállnak az iszlám államhoz robbantgatni, meg fejezgetni, vagy épp nem mennek sehova, hanem igyekeznek mindezt itt helyben megoldani.

Nem értik, hogy hogy lehet az, hogy középosztálybeli, jó anyagi körülmények között élő, többedik generációs bevándorlókat is simán el tud csábítani egy ilyen terrorszervezet. Abból indulnak ki, hogy a demokrácia, meg a fogyasztói társadalom univerzálisan a legjobb a Földön, ami emberrel történhet, és a bevándorlóknak ezt önállóan fel kellene ismerniük, és csak élni boldogan, angolként.

Csakhogy ez így, ebben a formában ostobaság. Most hallottam először egyetlen embertől a rádióban (Jihadi John egy volt ismerősétől), hogy esetleg lehetett volna valamit tenni azért, hogy ezek az emberek otthon érezzék magukat Angliában. Nekem, gyakorló idegenként, ez évek óta a napnál világosabb.

Az angolok úgy tekintenek magukra, mint rendkívül liberális, befogadó nemzetre. Az én meglátásom szerint ez annyiban igaz, hogy ide tényleg lehet jönni kulimunkát végezni, vagy magasabb szintűt olcsóbban mint a helyiek tarifája, illetve tandíjat is lehet fizetni, majd hazafáradni oda, ahonnan jött az ember. Azaz minden jöhet, ami pénzt hoz, a több szempont igazából nincs, de PR szempontból adódik a befogadó nemzet legendája.

Még Londonban is, ami tényszerűen a legsokszínűbb és legbefogadóbb hely az országban, olyan statisztikákkal találkozni, hogy pl. a bangladesi bevándorlók 98%-a egy-két körzetben él. Azaz szigetszerűen. Magyarul gettókban.

Itt Liverpoolban, ahol három egyetem is van, tehát a fiatalos nyitottság kellene, hogy domináljon, pontosan ugyanez a helyzet a kínaiakkal, a muszlimokkal, stb. Vegyes társaságot, ahol fehérek és arabok együtt töltenek időt, soha nem láttam. Olyat, hogy feketék, és fehérek együtt mozogjanak, mondjuk kétszer.

Amikor tőlem kérdezik, hogy lengyel vagyok-e, és mondom, hogy magyar, „viccesen” elnézést kérnek, hogy nem akartak megsérteni. Sajnos az a helyzet, hogy itt rendesen megvetik a nem nyugati és/vagy nem fehér embert, csak a politikai korrektség súlyosan kötelező máza alól ez nem látszik ki annak, aki nem akarja látni.

Számos arab utasom számolt be arról, hogy bottal se nyúlnak hozzá a helyiek, képtelenség kapcsolatot teremteni velük, teljesen kizárják őket maguk közül.

Az érem másik oldala persze az, hogy a muszlim közösség egy része is hajlik arra, hogy elszigetelje magát az angoloktól, sőt, hallottam olyan véleményt, hogy szerintük az lenne a természetes, ha úgy élhetnének itt, mint ahogy ezt egy ideáltipikus közel-keleti országban elképzelnék maguknak, és az angolok hagyják békén őket a törvényeikkel, meg szokásaikkal. Ha pedig már el vannak szigetelve, és pl. egyetlen angol / fehér sincs az általános iskolában, bizony elő- előfordul, hogy a diákoknak nem világos, hogy a sharia törvénykezés nem kóser errefelé.

Most, hogy a legújabb három tinédzser lány is elutazott Szíriába, még mindig teljes az értetlenség. Semmi hajlandóságot nem látok arra az angol közvéleményben, politikusokban, újságírókban, hogy az egyébként nagyon durván vészjósló helyzet mélyére nézzenek őszintén, és belássák, hogy ők is tehetnek azért, hogy a dolgok ne ebbe az irányba menjenek tovább.

Ezeknek a lányoknak a kapcsán is főleg azon rugóznak, hogy kitűnő tanulók voltak, és mégis jaj, mi lett. Hát szerintem az, hogy szorgalom ötös, kritikus / önálló gondolkodás egyes. Szintén már az elutazásuk után derült ki, hogy (legalábbis) az egyikük vagy hetven lefejezős twitter fiókot követett, és erről – állítólag – a szülei sem sejtettek semmit.

Most van egy kis fellendülés a gazdaságban, de a fiatalok nem állnak jól. Már tényként kezelik, hogy most jön az első generáció istentelenül hosszú idő óta, akik szarabbul végzik, mint a szüleik. Lecsúszás, frusztráció, a felszín alá tuszkolt idegengyűlölet, az őszinte helyzetértékelés elsumákolása, és egy konkrétan bestiális, az egész világot behálózó terrorszervezet… Nehéz ebből happy endes forgatókönyvet írni.