A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Légy jó mindhalálig

2008. január 14. - suhodminyák

Közismert, hogy Móricz Zsigmondnak nehéz gyerekkora volt. Rendkívül szegények voltak, és ennek kézenfekvő hátrányain kívül még környezetük hozzájuk való viszonyát is el kellett viselniük. Ismert anekdota például, hogy tréfásan azzal vádolták a családot, hogy macskát esznek - mivel a többségi magyar társadalom által szalonképesnek tekintett húsfélékre nem volt pénzük. Így ragadt a kis Zsigmondon a cicc-móricz gúnynév. Mindezt az általános iskolai magyartanárok példásan megbosszulták, ugyanis elolvastatták a karmaik közé került gyerekekkel a Légy jó mindhalálig című könyvet.

Ahogy a kezembe vettem - annak idején -, rögtön gyanús volt, hogy egyetlen jópofaság sincs a címében, sem külön-külön, sem összeolvasva. Jónak lenni eleve nehézségekbe ütközik és félő, hogy nem érdemes célként kitűzni, a halált belekeverni az egészbe pedig otrombaság. Ráadásul az említése miatt olyan érzése alakul ki az embernek, mintha okkal lehetne tartani attól, hogy a csúnya véget nem fogja megelőzni a jónak járó jutalom.

És ez még csak a cím. A könyv maga nem marad adós semmivel, amit ebből a felütésből ki lehet hozni. Nagyjából végiggondoltam, hogy mi érintett kellemetlenül az olvasása közben.

Érdekes kísérlet, amikor olyan főhőst választ egy író, akivel nem lehet, nem érdemes azonosulni. Gondolom most. De gyerekként nem tudtam elhallgattatni magamban a fel-feltörő hangot: te szerencsétlen... Nyilas Misi egy pergamen bőrű, madárcsontú, kortársai 96,4%-ánál gyengébben fejlett kisfiú, híján a hőssé válás legalapvetőbb feltételeinek. Minden megnyilvánulásából árad a szomorúság, a kisebbrendűségi érzés, az üldöztetési mánia, az elkeseredettség, a félelem, a megbántottság, a sértettség, az önbizalom hiánya, az önvád, a gyűlölet és még pár hasonló érzelem.

Akármit csinál is Misi, azon aggódik, hogy mások mit fognak szólni hozzá. Olyasmikre számít, hogy kinevetik, megvetik, lenézik, stb. Ehelyett gyakran tudomást sem vesznek róla. A kollégium legmagányosabb lakója, idegen, akárhol is van. A többi gyerek mind normálisabbnak tűnik, pl. elszórakoznak a tanárok parodizálásával, rendetlenkednek órán, verekszenek. Csak Misi néz riadtan, vagy ha mégis belekeveredik valami csínybe, belefeledkezik, és az idejében kapcsoló osztálytársai között az egyetlen látványos rendbontó lesz, amikor a tanár belép az ajtón. Ez persze nem érne egy vállrándítást sem, de a főhős ilyenkor bíborvörös lesz, vagy falfehér, illetve ezeket váltogatja, valamint az ájulás környékezi.

Ami azt illeti, nem csak magától lett ilyen. Annyit tudunk meg a családjáról, hogy apja elbukta a komplett vagyonát, jelenleg dolgozik, mint az állat, de nincs reménye a visszakapaszkodásra - ezért iszik. Anyja beteges, púpos, szomorú asszony, akinek ahhoz is éppenhogy csak van ereje, hogy hangot képezzen. Vannak még testvérei is. Az idősebbet bálványozza és féli, a kisebbeket az uralma alá igyekszik hajtani. (Pedig jól esett volna azt olvasni, hogy a gyengék gyámolítójának pozíciójára törekszik, vagy ilyesmi...)

De nem csak Misi furcsa a történetben, hanem az is, ahogy Móricz a gyerekek világát ábrázolja. Nincs boldogság, gondtalanság - még azoknál sem, akik rendezett családban látszanak élni, és nincsenek anyagi gondjaik. Minden gyerek egy-egy miniatürizált felnőtt, olyan problémákkal, olyan gondolatokkal, amik teljesen idegenek a valódi gyerekek számára. Misi el akarja tartani a családját, Orczy egy vállalati bekebelezéseken edződött 47 éves öreg róka rutinjával nyomoz az ellopott reskontó ügyében, miközben egy három tagú válságstábot irányít. Arról nem is beszélve, hogy egy bizonyos (egyébként nem jelentős) korkülönbség felett a gyerekek - patológiás módon - magázzák egymást.

Amikor Nagy úr (egy pár évvel idősebb tök alsó), a szobafőnök, kéretlenül történelmi előadást tartott Misinek Magyarország - az Univerzum teremtésétől számított - történetéről, különös tekintettel az ellenségek minket körbevevő gyűrűjére, a kiélezett világhatalmi helyzetre és az ország előtt álló embert próbáló feladatokra, már én is beláttam, hogy ezt csak magázva lehet megoldani. Az életszerűtlenségi iskolapéldát tovább színezi, hogy Mihály nem szabadulni próbál a helyzetből, hanem issza az idősebb srác szavait. Az ilyenfajta övön aluli ütést többször is beviszi a szerző, pl. szinte észrevétlenül latin leckét csempész a bekezdések közé.

Móricz a fent említett nyomasztási technikákat - önmagukban - elégtelennek tekintette, ezért a történethez nem adott érdemi cselekményt. Csak a végén bontakozik ki a megnyert, de ellopott reskontó ügye, illetve közben - el kell ismerni - valami kis könnyebbséget jelent, amikor a Misi környezetében előforduló lányokról olvashatunk egy kicsit. De a könyv rettenetesen hosszú. Az elolvasott oldalak számával négyzetes arányosságban áll az azok keserves leküzdésére fordítandó energia, hála a gyerekek számára idegen nyelvezetnek, az életszerűtlen gyerek-szereplőknek és az aránytalanul szűkös cselekménynek.

Én a végén elvártam volna, hogy Nyilas Misi vagy haljon meg valamilyen vérzéses lázban, vagy nyerjenek akkorát a reskontóval, hogy a büdös életben többet gondjuk ne legyen (esetleg Misi haljon meg és a családja éljen gazdagon), de csak annyi történik, hogy Misi az egész (tulajdonképpen) semmit megússza nagyobb baj nélkül. Esetleg azon lehet vitatkozni, hogy haszon-e, vagy kár, hogy nem lesz többet debreceni diák.

Nem vagyok pedagógus, de ha még manapság is el kell olvasniuk a gyerekeknek ezt a könyvet, egyetlen számonkérési metódust tartok elfogadhatónak:
- Elolvastad?
- Igen.
- Akkor ötös, és kérlek, ne haragudj.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr95031713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rebelle 2008.01.14. 21:27:13

Most olvastam ki az író Életem regénye című könyvét melyben elég megdöbbentő dolgokat ír gyerekkoráról, de konkrétan a cicmóric ügy az úgy volt, h. a drága jó kevély édesapja egy közös kocsizáson a náluk jóval gazdagabb rokont ugrasztotta volna a mezőn látott nyúlért, aki azonban ahhoz a feltételhez kötötte a nyúl kergetését, ha a papa el is fogyasztja a megfogott állatot. A rokon később heccből a papa munkahelyére leszállított egy megnyúzott állatot, de mivel a papa már akkor nem volt ott, a két segédmunkás fogyasztotta el azt. A kedves rokon később faluszerte elhíresztelte, h. az állat nem nyúl volt, hanem macska, emiatt aztán nem is volt tovább maradásuk a faluban. De a sanyarú családi körülmények miatt nem csodálkoznék, ha a macskaevés mégiscsak megtörtént volna. Az író egyébként a fent említett regényében részletesen elmondja, h. hogyan alakultak ki benne a Nyilas Misiben általad felsorolt tulajdonságok, úgyismint: "a szomorúság, a kisebbrendűségi érzés, az üldöztetési mánia, az elkeseredettség, a félelem, a megbántottság, a sértettség, az önbizalom hiánya, az önvád, a gyűlölet és még pár hasonló érzelem." Javaslom a könyv elolvasását, igen tanulságos kor- és jellemrajz. Ma fiatalok ennél jóval kevesebbért is kábítószerhez nyúlnának vagy megöngyilkolásznák magukat kicsinykét. A Nyilas Misit még nem olvastam, de kíváncsivá tettél! :)

mademoiselle · http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/ 2008.01.14. 23:33:24

A Légy jó mindhalálig és a folytatása tulajdonképpen önéletírás. Abban egyetértek hogy nem gyerekeknek való, semmiképp nem ajánlanám kötelező olvasmányként, de attól még remekmű. Igazi remekmű, mint Móricz majd' minden írása (nem mind az, de a legtöbb igen). És ezt nem sznobságból írom, én valóban olvastam majd' minden írását, tudom mit beszélek.

ggarda 2008.01.14. 23:47:23

sokféle móricz van, a kincskereső kisködmontől a barbárokig számomraa barbárok - nem világa - stílusa az, ami megejtő kevés, súlyos szóval iszonyú mélységekről. nekem móricz sokat adott, nem éppen a légy jó mindhaláliggal, de én a honi nagyok közé sorolom

Ismeretlen_35729 2008.01.15. 08:36:41

Mademoiselle! Hihetetlen kifejezően jeleníti meg gyerekkori maga érzéseit. Szerintem írók között is ritka, akinek ilyen részletes és kíméletlen önismerete van. Gyerekként sok is volt megérezni a szelét.

mademoiselle · http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/ 2008.01.15. 10:09:28

Ezt aláírom! Sok volt, én is kicsit depressziós lettem tőle annak idején, de éppen most elég sok olyan kortárs művet olvastam (mármint Móricz kortársait), ami hasonló környezetben ábrázolja a főhőst, és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan ritka az ilyenfajta írói kitárulkozás, és ez a világnézet. Az az élethez való hozzáállás meg, amit a Légy jó mindhalálig, meg annak a folytatása, a Forr a bor bemutat a többi szereplő részéről, azok amiket kifogásoltál a többi gyerek jellmében, vagy érzésem szerint nem találtál túl életszerűnek, valójában teljesen általános volt. Tényleg más világ volt az. Más volt a nevelés. Rengeteg olyan művet olvastam amiben ez tisztán kikristályosodik. Nem lehet véletlen, nem lehet majmolás. Csak ezeket a műveket nem annyira preferálják az iskolai irodalomtanárok persze. Hadd tegyek föl egy kérdést: te milyen olvasmányt adnál az alsós, a fölsős és a középiskolás gyereked kezébe? Csak egy-két példát. Olyat írj, amit nem tartasz büntető mesének.

Ismeretlen_35729 2008.01.15. 11:21:09

OK, gondolkodni fogok konkrét könyveken. Címek nélkül olyasmikre gondolok, - amikben élvezetes, olvasmányos köntösben kapnak a gyerekek (akár lexikális) tudást, - amikben érdekfeszítő a cselekmény (ezt felnőttként szinte nem is igénylem), - amiknek a probléma-felvetése számukra is érthető és átélhető, - amikben a hősök valamilyen lelki, erkölcsi fejlődésen mennek át és/vagy bölcsebbekké válnak, vagy legalább megtanulnak valami fontosat.

Ismeretlen_35729 2008.01.15. 12:21:05

Szóval Mark Twain - Tom Sawyer kalandjai; J.F. Cooper - Vadölő; Az utolsó mohikán; Nyomkereső; Karl May - Winnetou; Jules Verne - [gyakorlatilag minden]; Szerintem még belefér Gárdonyi Géza - Egri csillagok (bár én rettenetesen untam); Ernest Hemingway - Az öreg halász és a tenger (ez sem gyerekeknek szól, de szerintem van számukra is befogadható szintje).

mademoiselle · http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/ 2008.01.15. 12:46:40

Általános iskolásoknak én is kb. ezeket adnám :-) Na de mi van a középiskolásokkal? A 17-18 éves korosztállyal már nem olvastathatsz Winnetout. És mi a helyzet a magyar írókkal? Én nem vagyok túlságosan hazafias érzelmű, de azért nem ártana egy-két magyar írót is beválogatni, mert úgy korrekt.

Anaximandrosz 2008.01.15. 13:39:25

No, ami azt illeti, én rettenetesen utáltam ezt a könyvet. Rég volt, nem is maradt meg más, csak ez a benyomás. És hogy nem tudtam azonosulni a szerencsétlenkedő Misivel. Nem is akartam. Máig őrzöm a dühöt, amiért rám erőltették. Egész biztosan nem gyerekeknek való, felnőttként meg nem olvastam (a filmet is rég láttam). Ezért is mondom óvatosan, hogy ha szorongás, akkor Kafka. Ő komplett szorongó, elidegenedő csomagot kínál - absztrakt formában. Az viszont igaz, hogy akkoriban máshogy mentek a dolgok. Sőt, később is, pl. a kis József Attila sem volt tétlen: fát szerzett, forgót vagy vizet árult. Mikor mi volt könnyebb. Végülis nem egy átlagos gyerekről van szó.

Ismeretlen_35729 2008.01.15. 14:04:57

Szerintem gimnáziumban már akrámi beleférhet. Addigra az élettatasztalat még javarészt hiányzik, de az absztarkt gondolkodás képessége már megvan. Erre jó példa Kafka is, akit én úgy tudtam olvasni, hogy nem vágott földhöz, hanem elgondolkodtatott. Az is világos, hogy az akkori gyerekeknek hamarabb kellett nagyobb felelősséget vállalniuk, és nem móka meg kacagás volt a gyerekkoruk; fel sem merült, hogy arról kéne szólnia. Arra céloztam, hogy "mai" gyerekként olvasva ezt érthetetlen, idegen volt.

Rebelle · rebellenews.blogspot.com 2008.01.15. 17:27:37

Érdekes, én általában augusztus 31-re az összes következő tanévi kötelezőn túl voltam, mégis valahogy megúsztam Nyilas Misit! Tényleg kötelező volt? Kafka??? Hát nem tudom. Azon írók egyike, akit nem zártam a szívembe. Egyáltalán minek a kötelező olvasmányok? Akinek az kötelező, annak tök felesleges. A többinek meg elég, ha adsz egy kulcsot egy telepakolt könyvszekrényhez! :) Mit adnék egy középiskolás kezébe? Steinbecket, Steinbecket és Steinbecket. Mindent megírt, amit az emberi fajról tudni érdemes. És még érdekes is! Hellert (Joseph) mert ő megírta a maradékot.És még poénos is. Bacher Ivánt (umlautos a-val, csak lusta vagyok word-ből átemelni) mert jó, és talán segítene csökkenteni a nacionalizmust és az antiszemitizmust, ami megint kezd elharapózni. Arany Jánost, hogy egy életre beléjük ivódjon az időmértékes verselés, de csak korrekt lábjegyzetekkel, különben nem értik meg a szöveget. És még sok más írót is, de csak úgy van értelme, ha nem kötelező, nem muszáj, nincs olvasónapló, nincs számonkérés. Jut eszembe: számonkérés. Egy időben sokat utaztam egy buszon pár magyar szakos tanárral, akik rendszeresen ott javították a dolgozatokat és egymásnak mutatták azt a rengeteg badarságot, amit az általános iskolások írtak. Na persze, utólag megkérdezni, h. milyen színű a komornyik ruhája az 5. fejezetben, szerintem nem tisztességes! Talán, ha inkább oly módon ösztönöznék a kisiskolásokat, h. "Keresd meg mi módon szabadul ki X.Y. szorult helyzetéből? Hogyan szökteti meg menyasszonyát? Mi módon menekülnek el a szigetről? Hogy nyeri el a gonosz méltó büntetését?" És ezt még a könyv elolvasását megelőzően odaadnák nekik, több kedvvel látnának hozzá az olvasáshoz. Talán. Vagy, ha a mai szappanoperák jellegzetességeit kihasználva az irodalmi szöveggyűjtemények sem a teljes szöveget tartalmaznák, hanem csak szemelvényeket, melyek éppen a leglényegesebb, legizgalmasabb résznél szakadnának meg, megjelölve a forrást. Tülekednének a kíváncsi lelkek a könyvtárakban és egymás orra elől halásznák el az alapvető műveltséghez fontos irodalmi alkotásokat!

ggarda 2008.01.16. 14:00:13

az "a jó szívvel ajánlott olvasmányok" témakörhöz, a teljesség igénye nélkül - teljességre törekedjen sminyak: mesék: Selma Lagerlöff-féle Nils Holgerson, Szutyejev mesék, "kis"középiskolásoknak magyarok válogatott Jókai, Fekete Gyula, világir: Zabhegyező, Adrien Mole naplók, Jack London írások Balzac aztán, persze ki mikor érik, - egy értelmes 16 -17 éves kialakítja saját ízlésének megfelelő könyvtárát de ajánlom még nekik pl a többi Salingert, a két Útont /London, kerouack/, a Nagy Oroszokat, elsőként csehovot /bár lehet, őt inkább a 'harmincasok'értik igazán. aztán jöhetnek akár az egzisztencialisták is

Rebelle · rebellenews.blogspot.com 2008.01.16. 15:06:03

Suhodminyák, ha igazán rémmeséket akarsz, akkor van egy mesekönyv (sajnos elfelejtettem a címét, de hátha más is belefutott), olyan mesékkel, h. még ma is borsózik a hátam tőle. A sztorikat olyan török hódoltság idejére tudom tenni, a helyszín Vadmagyarország: Erdély, Felvidék. Konkrétan maradandó sérüléseket okozott az a sztori, amikor az anyával megetetik a kicsiny gyermekét és arról ismer rá, h. a kajában talál egy csontocskát, amin a sajátkezűleg gyártott kis szőrgyűrű van. Na ezt nem hiszem, h. kisiskolásokkal kéne olvastatni!

david 2008.01.19. 13:38:39

ggarda, csak annyi, hogy a kincskereso kiskodmon az nem moricz, hanem mora.

Érvsebész 2016.09.28. 14:48:53

Most, hogy a kisebbiknek is a Légy jó mindhalálig a kötelező, bevezetésül elolvastattam vele ezt a posztodat, s tartozom neked a reakciójával:

"Ez egy jó arc"

Köszönjük :)
süti beállítások módosítása