Szinte megkérdőjelezetlen alapvetés, hogy a kreativitást, szellemi erőfeszítést igénylő munka magasabb rendű, mint a különösebb gondolkodás nélkül nyélbe üthető. A szomorú helyzet ennek az ellenkezője.
A munkahelyek azért léteznek, hogy egy távoli – vagy legalább azonos szinten kellemetlen esetben közeli – tulajdonosnak minél több pénze legyen. Minden munkatárs létezésének ez a végső célja. Ebbe a virtuális valóságba kényszerülnek bele a homo sapiens faj egyedei, akiket a törzsfejlődés a többi állatnál összetettebb morfondírozási és problémamegoldó képességgel ruházott fel, hogy azt saját és utódaik életének optimalizálására kamatoztassák.
Ehhez képest nem elég, hogy már szinte semmit nem teszünk közvetlenül magunkért és családunkért, hanem pénzért dolgozunk, amivel aztán vélt és valós vágyainkat próbáljuk meg kielégíteni, hanem ezeken a munkahelyeken és szellemi, alkotó munkakörökben aztán az energiánk jelentős része nem közvetlenül valaminek a létrehozására fordítódik, hanem arra, hogy kisszerű, aljas, ostoba vagy közömbös gáncsvetéseken, értetlenségen, lustaságon küzdjük keresztül magunkat, és konkrétan harcoljunk valaminek a létrehozásáért, amihez – ha őszinték vagyunk magunkhoz – tulajdonképpen semmi személyes közünk nincs.
Kinek lehet értelmes célja munkaköri mátrixot, termékkatalógust, vagy egy belső rendszer használatára vonatkozó utasítást létrehozni? Csak a tulajdonosnak, aki helyett ezt kvázi rabszolgák végzik el a fent említett körülmények miatt egyébként meglehetősen gyenge hatékonysággal.
Innen nézve a befektetett sok ötlet, ravaszság és tudatosság nem hogy büszkeségre nem ad okot, de az ember által elszenvedhető megaláztatások egyik legocsmányabbika. Minél jobban bevonódsz ebbe a méltatlan viszonyrendszerbe, annál többet veszel el saját magadtól, annál kevesebb tered és erőd marad olyasmire használni a képességidet, ami valóban érdekel, valóban örömöt okoz, amihez valódi közöd lehet. Ha nem tudod elképzelni az életed munka nélkül, minden méltóságodat elvesztetted, és az életedet felajánlottad hasznosításra másoknak.