Most, illetve innentől kell nagyon észnél lenni. Eddig mindent tisztán játszottam, azaz a „clean channel”-en, de most fordulóponthoz érkeztem. Kiötlöttem egy futamot, amiben rendes akkordok mellett kéthúros pendítéseket is használok. Nem mindig éreztem úgy, hogy igazán jól szól, úgyhogy elkezdtem kapcsolgatni a clean és az overdrive csatornák között, sőt, a hangszedőkkel is variálni kezdtem. Itt éppen az ovedrive csatorna adta ki magát a legjobban a nyaki hangszedőkkel.
Most ezt az alapbeállítást használom, de pár riffemnél egyértelmű, hogy a tiszta csatorna, illetve az összes hangszedő bevonása az optimális választás, úgyhogy hogy ezzel ne kelljen annyit bajlódnom, inkább elkezdtem a finomabb húr- illetve pengetőkezelést forszírozni. Egész közel jutottam az általában kívánatosnak mondható hangzáshoz, és így a technikám is fejlődik, elkezdek veszteni a balta-jellegemből, és talán lassan megindulok valami magasabb, átérzettebb szint felé.
De. Annyi már kiderült, hogy szükségem lesz egy kompresszor effektpedálra, és ezt sem fogom elkapkodni, mert most még idejekorán beleolvastam a témába, és rengeteg az apró buktató, sokféle a vélemény, de az igazi kockázat az, amire páran rögtön figyelmezettek, amikor említettem nekik, hogy gitározni kezdek. Az ugyanis, hogy ebbe a kiegészítő vásárlás verembe rendesen bele lehet esni. Csak még egy effekt, csak egy kicsit ilyenebb hangzás, csak még egy elem a sorban, stb. Magamat ismerve azért nem rettegek igazán, illetve változatlanul a saját technikám tökéletesítését tartom a fő csapásiránynak.
Ami pedig az első bekezdésben említett futamot illeti, ott is van újdonság-szerűség. Úgy kezdődött, hogy eszembe jutott, hogy a duplahúros pendítést nem a második ütemre teszem, hanem a harmadikra, ami sajátos dinamikát ad a riffnek, nehezebb unalmasnak találni a dallamot, stb. Aztán ahogy belelovalltam magam a pengetésbe, és felgyűlt egy kis extra elsütnivaló energiám, természetesen adódott, hogy az üres részt töltsem fel. Úgyhogy dupláztam a pengetést, aztán tripláztam, majd egy szándékolt extázis során minden ütemre pendítettem (látható, hogy az ütem definíciója kapcsán van egy kis zavar a fejemben), hogy a végén ugyanezt a módszert visszafelé alkalmazzam, és lecsengessem a számot. De még ez sem volt elég, sikerült ráakadnom egy lezárásra is. Na ezt az egészet, noha még mindig laptop mikrofonnal van felvéve egy olyan pengetés, amit abszolút nem gyakoroltam még be, mégis nevezhetem szinte-dalnak. Ez már nem csak egy riff, ez már valahonnan tart valahova (és a felvétel óta sokkal jobban is játszom már).
Ezen kívül a napok fejleménye, hogy egy sorozat szemrevételezése közben kettős élmény ért. Hallottam egy főcímdalt, ami nagyon tetszett, és közben azt éreztem, hogy én milyen rohadt messze vagyok attól, hogy ezt a számomra kissé szokatlan hangulatot elő tudjam állítani, de ugyanakkor már éreztem is magamban a lehetőség csíráit. Summa summarum megpróbáltam kitapogatni csak úgy hallás után, hogy mi folyhat az adott számban, és megint az történt, hogy egy olyan területre tévedtem, aminek az alkotóelemeit máskor, más összefüggésben használtam már, de most új megvilágításban látom a dolgokat, ez megint egy ösvény, amiből majd továbbiak nyílnak, lesz még errefelé látnivaló. A most készülődő dallamot már eleve úgy kezelem, hogy megpróbálom valami nagyobb egységbe illeszteni, dinamizálni, felhozni, levezetni.
