Egészen elképesztő filmet láttam tegnap. Egy olyan vígjátékot, ami ennek ellenére mesterien találta meg, vagy hozta létre azokat a pillanatokat, amikkel az emberi lélek szép és kevésbé megnyerő bugyrai a maguk csupasz valójában mutatkoznak meg.
Én úgy néztem meg a filmet, hogy egy betűt sem olvastam el az ajánlójából – nekem ez a legtöbbször szerencsét szokott hozni – úgyhogy itt sem szeretnék részleteket írni, aki meg bele akar rondítani a saját ártatlanság-élményébe, az úgyis szabadon megteheti.
Annyit viszont nem bírok nem leírni, hogy ezt a filmet azért tartom az elmúlt évek halálbiztosan dobogós vagy akár első helyezett filmélményének, mert akár csak pillanatnyi megszakítás nélkül, folyamatosan élveztem a történetvezetést, ahogy fényképezve volt, amilyen embereket ábrázolt kívülről és belülről.
A színészek játékára külön is kénytelen vagyok azt mondani, hogy tökéletes volt. Mindegyik, végig. Olyan lassú és hirtelen átalakulásokat vittek végbe, hogy fizikailag nem értem, hogy hogy lehet ennyi, ilyen kaliberű embert egy időben egy helyre terelni – vagy egyáltalán találni. Persze az ő alakításukat nyilván támogatta a rendezés, a fények, a sminkek, meg biztos tucatnyi más dolog, illetve szakember munkája, de ez is „csak” egy másik fegyvertény: hogy minden apró részlet stimmelt.
Az egyedüli bizonytalanság az ausztrál film címe körül lehetne, de kit érdekel. Az eredeti cím The Little Death, ami a francia la petite mort-ból jön, ami szó szerint kis halált jelent, egyébként meg orgazmust. Felteszem, hogy Ausztráliában ez nagyjából mindenkinek megvan, és működik a cím (ugyanis passzol a történet egyes mozzanataihoz). Magyarországon könnyen lehet, hogy nem ez a helyzet, így adni kellett egy másik címet, ami fogós feladat.
Végül Szexterápia lett a címe, aminek szintén van valamelyes relevanciája, viszont gyakorlati jelentősége, hogy ezen a címen kell keresni a mozikban. Mi a Tabánban láttuk, ketten. Úgy értem, hogy ketten, hogy ketten voltunk a komplett moziban – a három dolgozón kívül. A film végére belőlük is csak egy maradt, csak hogy ne nekünk kelljen lekapcsolni a villanyt.
Csak szólok, hogy így ezeket a mozikat be fogják zárni, ami nem a jó fajta kis halál. Úgyhogy mindenki rohanjon megnézni – vagy induljon el időben, és akkor előtte a büfében is generálhat egy kis forgalmat. A jegyünk ezer (1000) Ft volt fejenként.