Újabb akkordokat igyekszem bevésni, és nem meglepve látom, hogy a váltások sokkal nehezebbek tudnak lenni, mint az első három esetében. Ez ugye azt jelenti – gondoltam először –, hogy gyakorlatilag végtelen számú ilyen váltást kell majd megtanulnom.

Aztán feltűnt, hogy csak bizonyos akkordok hangzanak jól egymással, illetve egymás után, mások meg nem, ezért ez utóbbiakkal nem lesz gond.

Utána meg az jutott eszembe, hogy lehet, hogy mégis lesz ilyesmi olyankor, amikor a gitárkíséret(?) odébb vált le- vagy felfelé úgy, hogy a dallam jóformán ugyanaz marad. Nem tudom, hogy hívják az ilyesmit, de gyakran hallani.

Érdekes tapasztalat, amikor mellényúlok, de a megpendülő hang mégsem fals, hanem kimondottam jól illik az eggyel korábbi mellé. Feltételezem, hogy az ilyesminek szerepe lehet a dalszerzésben is, bár ez elvileg egyre ritkábban kell, hogy előforduljon, és mire az ember dalt szerezne, ezen pont túljutott.