Tovább erősödött a meggyőződésem, hogy egyszer érdemes lesz ellátogatnom Portugáliába. Az egyik utasom odavalósi volt, és klasszikusan az a típus, aki mindenáron beszélgetni akar. Közös témának persze Anglia adódott – a focit (mert meccsre vittem) nem is erőltette, ezzel nagyot dobva a komfortérzetemen.

Úgy tűnt, hogy tud, tapasztalt mindent, amit mondok neki, csak ő maga még nem gondolkozott el rajtuk. Meséltem neki arról, hogy még nem jártam Portugáliában, de ez nem lesz mindig így, és hogy van egy olyan érzésem, hogy szinte nem fogom tudni elkerülni, hogy kiválókat egyek – nem úgy, mint Angliában, ahol gyakorlatilag nincs érdemi gasztronómia, és igazán jót enni csak nagyon kevés, más nemzetek konyháját képviselő, más nemzetek embereivel dolgozó éttermekben lehet.

Hevesen bólogatott, mint ha kimondtam volna valamit, amit ő nem mert, majd élénken magyarázni kezdte, hogy Portugáliában járva el sem fogom tudni kerülni a jobbnál jobb kajákat, és ezekért az ételkölteményekért felét-harmadát fogom csak fizetni az itteni áraknak.

– Amúgy is van valami mélyen közös a portugálokban és a magyarokban – emeltem a tétet. Erre már felszaladt a szemöldöke. Arra gondolok – folytattam –, hogy nem mindenki ért ahhoz, hogy kedvező helyzetét, gazdagságát vagy akár ezeknak csak az esélyét olyan heves boldogsággal játssza el, ahogy mi tudjuk – az oroszokat nem számítva.

Öröm volt látni, ahogy sugározni kezdett az arca, ahogy kezdett ráismerni saját népe lelkére abban, amit elmondtam, úgyhogy folytattam: – Egyszerűen lenyűgöző, hogy egy ország, aki óriási falatot harapott Amerikából, és annyi aranyat hordott haza, hogy a hajókon paradicsomnak vagy száz évig nem is jutott hely, ezt az aranyat hintókra kente, meg szobrokba öntötte. Biztos, hogy az úton, miközben az EU egyik legkisebb játékosává váltak, kitűnően szórakoztak.

Erre már hangosan nevetett, mint akinek volt osztálytársai emlegetik fel a húsz éves osztálytalálkozón élete legjobb buliját, ami majdnem a halálával végződött, de így, hogy mégsem, a legintenzívebb, legboldogabb történés volt az egész életében.

Na így, a megfelelő pszichés felkészítéssel engetem el a meccsre. Utána még szintén portugál barátaival tervezett időt tölteni. Szívesen megnéztem volna, hogy milyen szellemben. Mindenesetre tőlem jó hatvan százalékos borravalóval búcsúzott.