Mindig mondom, hogy itt borzasztó erősen működik az emberekbe épített értékrend, és azok a mechanizmusok, amik azt megerősítik.
Rengetegszer hallottam már a rádióban, amikor egy cég morálisan megkérdőjelezhető módon jár el, a riporter megkérdezi, hogy meg lehet-e nevezni és meg lehet-e szégyeníteni az elkövetőket. Mire a riportalany mondja, hogy persze, sőt, ez legyen a legelső, amit tesznek. És akkor megnevezik, és elmondják, hogy milyen szörnyűséget tett az illető cég vagy akár ember.
Volt például egy humorista (nem emlékszem a nevére), aki valami offshore-os okossággal – egyébként legálisan – kerülte meg az adófizetést. A miniszterelnök kommentálta a dolgot, mint súlyosan helytelent, a sajtó is foglalkozott az üggyel, a fickó pedig végül nyilatkozatot adott ki, hogy szörnyen rosszul ítélte meg a helyzetet, amikor ilyen ocsmányságot művelt – és kicsit rákent a fekáliából az adótanácsadójára is. Állítólag mostantól fizetni fog rendesen.
Ennél is kevésbé régen pedig az történt, hogy egy G4S nevű biztonsági cég az Olimpia kezdése előtti majdnem utolsó pillanatban bejelentette, hogy hát sajnos nem sikerült annyi biztonsági őrnek való embert levadászni, mint amennyire szükség lenne, illetve amennyit vállaltak. (Közben kiderült, hogy más sportrendezvényeken is volt már velük baj). Erre parlamenti vizsgálóbizottság alakult.
A korrektség kedvéért elmondom, hogy a bizottság munkáját nem követtem, csak arról írok, amit a rádióban hallottam. Az általam hallottak szerint a képviselők tevékenysége nem elsősorban arra irányult, hogy megtudják, pontosan mi történt és hogyan, vagy hogy főleg hogyan lehet azt helyrehozni, hanem egyszerűen olyanokat kérdeztek, hogy hogy lehet, hogy a meghívott felelős vezető még mindig az állásában van, meg hogy egyetért-e azzal, hogy ez egy gyalázatos szégyen.
Ez utóbbi kérdést az illető megpróbálta eufemizmusokkal megkerülni, de megkérdezték újra. Nem hagyták, amíg teljesen meg nem alázkodott, és súlyosan bocsánatot nem kért az egész nemzettől. Én ilyet még nem láttam. Ezen a ponton már határozottan sajnáltam a figurát. Az egésznek olyan hangulata volt, mintha a verbális szakasz végeztével vinnék is a szerencsétlent a nyilvános kivégzésére. Így ér össze az adófizetők pénze őrzésének legmodernebb vívmánya a középkorral.
