Egy nevesnek mondott áruházban két pizsamát is vettünk. A méretük – a betűkódok nyelvén – ugyanaz, de ahogy a kicsit szűknek bizonyuló kettes számút magamra cibáltam, feszengeni kezdtem. (Az egyes számúval nem volt ilyen gond: az kissé nagy). Az egyébként is teljesen felesleges oldalzsebek kifelé törekedtek, ahogy pedig megpróbáltam visszatuszkolni őket a helyükre, az egész gatya ívet vetett, és úgy nézett ki (valamint olyan érzést is keltett), mintha két oldalról húzná valaki.

Tanácsra hallgatva fordítva is felpróbáltam, és megdöbbenve vettem észre, hogy a megkötőjével hátul, és belső címkéjével elöl egy kicsit kényelmesebb. Így is kicsi, de a zsebek egyértelműen erre az irányra vannak optimalizálva. Annyival is jobb, hogy így tényleg elöl van a segge, és nem csak úgy érződik.

Még megpróbálom úgy, hogy egyszerűen hátrafelé simítom a zsebeket, de sajnos én az ilyen elhajlásokat nem csak kényelmetlenségük, hanem az általuk a világ eleve kétes gömbölyűségén ejtett csorba miatt is csak igen nagy nehézségek árán tudom (úgy-ahogy) tolerálni.