Edgár egyszer csak eltűnt. Ezt nem rögtön vettük észre. Eleinte csak az tűnt fel, hogy nem láttuk egy ideje. Persze tudtunk róla, tudtuk, hogy úgy általában mi van vele, mert időnként beszéltünk vele internetes telefonon vagy üzenetküldőn keresztül, illetve a levelezési lista aktív használója volt.

Az egész úgy derült ki, hogy megunta, hogy annyit hívogatjuk kocsmába, és neki mindig külön kell szólnia, hogy nem tud jönni. Ezért most elmondta egyszer és mindenkorra, hogy mi a helyzet vele: Testi valójában megszűnt létezni; pontosabban fogalmazva felköltözött az internetre.

Persze meglepődtünk, sőt, nem is nagyon hittük, amit mondott. De ő azt mondta, hogy higgyük csak el, ő mindent az interneten intéz. Bankügyek, csekkfeladás, távmunka, levelezés az adóhivatallal, randi oldalak, stb.

Egyébként, aki nem ismeri Edgárt, azt hiheti róla, hogy él. Vagyis hogy a szó szokványos értelmében hús-vér ember. Ugyanis minden jel erre mutat – persze a személyes találkozás lehetetlenségén kívül. Webkamerán keresztül bármikor láthatjuk, a különböző hivatalokkal minden ügye mindig rendezve van, de még mobiltelefonja cellainformációi is azt a látszatot keltik, mintha még mindig a mi világunkban élne.

Azon kívül, hogy minden ügye sokkal gördülékenyebben megy, anyagi vonatkozásban is rengeteget profitált a váltásból. Lakását kiadta, rezsire, ételre, ruhára, utazásra nem kell költenie, értékpapírokat ad el, és vesz. Azt mondja, hogy boldog, és ha újra döntenie kellene, megint az internetre költözést választaná. Egyedüli problémája, hogy rendszertelen időközönként adatvesztéssel kapcsolatos rémálmok gyötrik.