Ait Benhaddouban azon kívül, hogy különlegesen szép tájakat láttunk, ahogy a kimondottan kellemes kirándulásaink során felsétáltunk a környező hegyek némelyikére, megint olyan szerencsénk volt, hogy rácáfolhattunk két igaznak hitt közhelyre, és láthattunk valami szokatlant.

Ait Benhaddouban a fő attrakció a vár. Egyrészt igen jól néz ki már messziről is, ahogy egy hegy tetején trónol, másrészt a vár mellől körbenézve is gyönyörű a látvány. Alapvetően köveket lehet látni mindenfelé. Darabosakat, hegyeseket és lekerekítetteket, kicsiket és egész hegynyieket. Valami - számomra - érthetetlen oknál fogva azonban ezt a rengeteg követ semmiképpen nem használják fel építkezésre. Ehelyett vályogból dolgoznak, illetve beletesznek a mixtúrába mindent, ami a kezük ügyébe akad. Az egyik legpraktikusabb összetevő a trágya, és mindkét közhely leomlása is hozzá kötődik. Az egyik, hogy szarból nem lehet várat építeni. Kár is filozófiai vitába bonyolódni: a vár létezése önmagában cáfolja a tételt. A másik közhely bukását sem kellett mesterségesen erőltetni, miszerint a szarba nem lehet szöget verni. Ennek az állításnak a tarthatatlanságára is empirikus bizonyítékaink vannak. Az igazsághoz tartozik, hogy az ilyen típusú építmények folyamatos karbantartást igényelnek. Elsősorban a szárazság, a nedvesség és a hőingás árt nekik.

Ahogy lefelé gyalogoltunk a várhegyről, észrevettük, hogy egyes lapos kövek nem természetes módon elterülve, hanem rövidebb élükön állva pihennek a köves talajon. Közelebbről szemügyre véve őket rájöttünk, hogy sírokat látunk. Az álló köveken feliratokat láttunk - adott esetben évszámokkal ellátva, illetve több sír esetében sírhalom, illetve valamifajta áldozati tárgy is tartozott a fejfákhoz. A nálunk megszokott temetkezési szokásokra utaló jeleket csak zsidó temetőkben láttunk.