Az indiaiak - amennyire láttuk - jellemzően nem tartanak állatokat kedvencként. Legalábbis közel nem olyan mértékben, mint ahogy az nyugaton szokás. Egyszerűen együtt élnek velük, illetve inkább mellettük. A kutyák, a patkányok és a csótányok mellett. Nem gondozzák őket - ami az utóbbi két állat esetében, európai szemmel bocsánatos bűnnek számít - de nem is ártanak nekik.

Így pl. a mókusoknak és a nálunk híresen óvatos varjaknak sincs aggódnivalójuk, ha egy ember akár egy méterre megközelíti őket. Érdekes ilyen szemmel megfigyelni, hogy nálunk mekkora távolságot tartanak az állatok az emberektől.