A ház előtt egy talán negyvenes férfit találtam, meg az anyját. A puhán ödémás idős nő fáradt szemekkel nyugtázta, hogy megérkeztem. A fia lehajtott fejjel szívott egy cigarettát. Fejét nem mozdította, úgy sandított rám. Szívott még egy nagyot, aztán bosszúsan elhajította a majdnem sértetlen szálat.

Beszálltak. A férfi feje úgy maradt, ahogy a ház előtt találtam. Derékszögben lefelé hajolva, kissé oldalra döntve. Végig ebből a pozícióból követte az eseményeket. Elmotyogta, hogy hova menjünk, az anyja pedig elmondta érthetően is.

Az úton csak a férfi beszélt. Jobbára csak maga elé, vagy talán az anyjának, nem lehet tudni. A nő mindenesetre csak akkor válaszolt, ha nagyon muszáj volt, akkor is csak valami beleegyezésfélét. A férfi vagy háromszor megkérdezte, hogy akkor most megreggeliznek-e. Egyszer kapott is igenlő választ.

Velem is váltott pár szót, kérdezte például, hogy lengyel vagyok-e. Én meg arról kérdeztem, hogy a közepén megszakított, és gyalogos övezettel fűszerezett utca melyik részébe szeretnének eljutni. Erre motyogva szitkozódott, hogy nem tudom, hogy hova megyek, majd artikuláltabban, és kedvesebben mondta, hogy melyik sarkon van a büfé, ahol enni akarnak.

Az út további részében felváltva motyogott maga elé, meg felém, nem a legbarátságosabb hangon, jobbára bosszankodva valamin, amit általában nem is értettem. Közben viszont a kedvesebbik hangján is szólt pár szót, ilyenkor mindig mosolygós, kedves szemekkel rám sandítva.

A megérkezés előtt a saját magával való feleselése a tetőfokára hágott, és felháborodottan motyogta, hogy milyen gyalogos zónáról beszélek, amikor jobbra fordultunk a gyalogos zóna tábla tövében, majd levegővétel nélkül a kedvesebbik hangján, hogy ez az, itt kell jobbra menni, köszöni.

A fizetéskor durcásan puffogott az amúgy csekély összeg hallatán, majd udvariasan fizetett, és megköszönte az utat, hogy kiszállás közben még egy-két káromkodást kisziszegjen összezárt száján a lengyelekről, a gyalogos zónákról, meg az utazás áráról. Utolsó szava mégis a köszöneté volt – vagy csak az ajtó becsukása után nem hallottam a motyogását. Az anyja nem szólt semmit.